A 100.

Úgy eltalálták ezt a számot *.* A rendező is jó. De semmit nem lehet találni arról, kik ők. Semmit. Kíváncsi vagyok a szövegre is, meg mikor lesz már teljes pv???!

Na lássuk, mit is hagytam ki innen, átnézem a másik blogot ^^

Vettem egy furulyát! Alig várom, hogy megint gyakoroljak rajta, mert nem hoztam haza. A lényeg ebben, hogy még sosem játszottam furulyán, azt se tudtam, hogy kell lefogni a lyukakat helyesen. Első próbálkozásra addig próbáltam, míg eljátszottam a bocibocit xD Nem tartott amúgy sokáig. Második próbálkozásra már kottából próbáltam játszani, néhány magyar és orosz dalocskán gyakoroltam, még behunyt szemmel is ment. De hát ez még nem elég, sokat kell gyakorolni. Sokat sokat. Nem mondtam el még anyuéknak sem, majd ha nagyon jól fog menni, megmutatom, mit tudok :B

Voltunk egy kyougen előadáson az Ódry színpadon, a címe Kakiszilvacsenésre volt lefordítva. Nagyon vicces volt a japán színész, jó humora volt. Össze se kapcsoltam magamban, hogy az is kyougen volt, amit tavaly néztünk meg az egyetemen, csak azt magyarok adták elő.

Találtam egy játékot a neten. A lényege az, hogy a játék "kirak" egy általa választott helyen a google map segítségével és neked ki kell találni, hol is vagy. Úgy álltam hozzá, hogy áá ez könnyű lesz, aztán mikor kirakott az első helyen, rájöttem, hogy nagy a választék :B Főleg, ha a spanyol, portugál területeket nézzük. Nem is voltam nagyon alapos, játszhattam volna egész nap, de nem volt időm, mégis 5 országból 4-et eltaláltam.
itt az eredményem

Van egy lovaskocsis pár, akik rendszerint el szoktak kocsikázni előttünk. Mikor először meghallottam, azt hittem, hogy rosszul hallok, futottam az ablakhoz, hogy tényleg patadobogást hallok-e. Aztán volt, hogy késő éjszaka is elgurultak előttünk.

Lovakról jut eszembe, szét fogok nézni, hogy mikor lehet lóversenyre menni. Meg hogy egyáltalán van-e ingyenes. Mert csak nézőnek mennék, nem fogadni, dehogy. Szerintem most a hétvégén is volt, de majd biztos lesz.

A házban lakik egy színész, és két hónap alatt múlthéten találkoztam vele először. Szerintem nem volt nagyon fényes kedvében. Épp a leveleimet néztem át, mikor jött és ő is gyorsan ellenőrizte a postáját.

Szombaton egy hagyományőrző programon voltunk, amit nálunk rendeztek meg. Vettem egy egész nagy ametiszt darabot, amit a kedves eladó féláron adott nekem :3 Vettem egy indiai gránát és egy citrin karkötőt. Pont múltkor voltam egy kristályos üzletben, de vissza kellett magamat nagyon fogni, hogy ne vegyek egyet, mert eszembe jutott, hogy hátha lesz mostanában kristálybörze, majd ott szétnézek. És ez pont kapóra jött.
Ott volt néhány távolabbi rokonunk is, köztük egy neves kovács. Nemzetközi kovácstalálkozó volt és ott volt egy férfi, szerintem lengyel lehetett és mikor megláttam, megálltam a mozdulatomban. Valahogy meg kéne szerezni azokat a képeket, amiket a rokonunk készített. Igaz, hogy szakállas volt, rövid szakáll, azt hozzáteszem, inkább borosta, meg izmos és magas, de egészen jóképűnek találtam. Olyan 35-38 körüli lehetett. Kár, hogy nem mentünk vissza este is, mert amúgy úgy volt, de aztán félreértettük egymást anyuékkal, aztán már nem volt kedvük menni.
Nyilaztunk is. Az egyik még inkább távolabbi, nem vérszerinti rokon tanítgatott; eltaláltam a "nyúl" fülét ^^ Ami meglepett nagyon, hogy kedves volt, pedig a családok közötti feszültség elég nagy, de úgy látszik, ő nem akarja kivenni a részét belőle. Kérdezte, hogy mi van velem, régen látott már.

Tegnap nálunk voltak a nővéremék és rajtuk kívül még két vendég, öhönt főzött apu a kertben. Esküvőjük lesz júliusban, hivatalosak vagyunk rá.

Virágzik a rózsa, úgy örülök neki. Nagyon sok bimbó van rajta, kár, hogy holnap megyek is vissza és nem láthatom. De anyut megbíztam azzal, hogy majd szedje le és szárítsa ki nekem :3

Tegnap elmentünk anyuval bodzát szedni, szedtem egy fél kosárral. Lehet ma is meggyőzöm, hogy kísérjen el. Felkarcolta valamilyen bokor a kezem és itthon meg azt hittem, hogy a szúnyogcsípéstől piros, kentem rá ecetet... Hát hogy az hogy égett, uuuh. Most négy és fél tálcán itt száradnak a szobámban, nagyon jó illatuk van. Lehet, csalánt is szedek este, ha megyünk. Ezeket meg ki kéne rakni kicsit a napra.

Reila jön Sisen koncertre. Vagyis csak hozzánk jön, mi nem megyünk. Nem nekünk való ^^ De köszönet Sisennek, az ő amebáján találtam a Vaniru előzőtest ^^ Az énekes szerepet fog kapni az egyik történetemben :3 öhöhö

Elkezdtem a hímzést végre. Kinyomtattattam a logót, leindigóztam, itthon pedig nekiálltam. A harmadik levélnél észrevettem, hogy összevarrtam az anyag egy másik részével xD Hogy sikerülhetett úgy, nem tudom. De nem kellett teljesen visszabontani, mert pont az elején varrtam oda, kibontottam kicsit, aztán áthúztam a tűt a fonalak alatt, mint a végénél szoktam, azután újrahímeztem az elejét.

Ja igen, aktuális képeket flick-re csak júniustól rakok, mert kihasználom a 300 megás limitet és felpakolok még egy pár naplementés képet.

Visszatértem

Végre írtam az amebára. Azért nem is írtam ide, mert azon ügyködtem. Japánul és angolul ^^ Inkább angolul, mert úgy gyorsabb. Pedig hát japánul kéne, de túl sokáig tart. Majd idővel úgyis többet fogok úgy írni. Tuti van benne hiba, de teljesen hidegen hagy :D
ezitten

Meg töltögetem serényen flickr-re a képeket.

Amit mostanában feltétlenül ki akarok próbálni megsütni, az a gyömbéres süti, mályvacukor, négercsók (amiket már Karácsonykor is meg akartam csinálni), pavlova torta, amit egyszer már megsütöttem, csak , többek között és hát a csokitorták fent vannak a listán. Meg krémtúró, túrórudi is. Van egy jó fb-s oldal, ahol házi készítésű desszertek, édességek receptjeit írják le.

Ahogy nézegettem a neten furulyák után, egyszer csak megláttam a neten a nevemet az egyik leírásában o.o Valami xxx's dream családba tartozik az a furulya xD Reneszánsz blockflöte. Nahát.

melyik zöldséget mennyi ideig érdemes főzni, sütni, stb

Úgy érzem magam, ha ezt hallgatom, mint egy kígyó, akit egy kígyóbűvölő csalogat elő a kosarából.

 

És ez is ugyanazt váltja ki belőlem...

 

 Ezt meg tegnap találtam. Ki tudja, hányszor meghallgattam már.

Most nincs kedvem főzni. Pedig elfelejtettem, hogy ma május 1. van, a boltok zárva. Tegnap, ahogy hazafelé jöttem, bementem még venni tejet, és előtte hiába beszéltem a csoporttársammal, hogy munkaszüneti nap lesz ma, utána úgy terveztem, hogy ma elmegyek a piacra, veszek ezt-azt. Kénytelen leszek pedig csinálni valamit. Császármorzsát is akartam, de annak meg állnia kell

Éjszaka fél négyig fent voltam és válogattam a képeket. Eddig 506-ot választottam ki, és ebben a virágosok még nincsenek is benne. Azt hiszem, egy hónapban 300 mega a maximum feltöltés. Csak szakaszosan fogom feltölteni őket, szerintem.

Virágról jut eszembe, ez nagyon tetszik. Azok a színek és formák! A többi kép nem az én világom ^^
http://www.billy-kidd.com/flowers/
http://www.billy-kidd.com/decaying-leaves/

Herótom van már a tudatosság szótól. Mindenhonnan ezt lehet hallani, egyre többen használják. Nem az alapelvvel van bajom, csak egyszerűen idegesít, annyira trendi lett tudatosnak lenni. Inkább azt mondom, gondolkodva, és ez nem elég, logikusan gondolkodva kéne élni. Ami valami jobb, pozitív út felé visz. Még ha nem is olyan fennkölten hangzik, hát ez van. Mert szerintem tényleg nem gondolkodunk, csak ösztönből, tudásból cselekszünk. Vagy úgy, ahogy mások elvárják, vagy azt hisszük, hogy azt várják el. Sémák szerint élünk.
Lehet tudatosan is rosszul tenni akármit. Mondjuk logikusan is, de nem ez a lényeg.

Biztos mindenki érzett már olyat, hogy azt hitte valakivel kapcsolatban, hogy nem lepheti meg, nem tudhat meg semmi olyat róla, amiről nem gondolta volna, hogy pl. tudja, ismeri, vagy csinálja. Az én esetemben az ilyenek annyira magához térítőek, szinte sokkolóak, hogy csak nézek kifelé a fejemből vagy tátom a számat. És ilyenkor meglepődünk, rájövünk, hogy mennyire nem ismerjük, vagy legalábbis nem úgy, ahogy hittük, és nem gondoltuk róla. És azt kérdezzük, de hát hogyan..?

Előfordulhat-e, hogy ha valaki egyre kevesebb dolgot árul el magáról, azon egyszerű okoknál fogva, hogy úgy gondolja, hogy mondanivalója, gondolatai nem érdekelhetik az embereket vagy úgy érzi, hogy nem tartoznak másra, aztán egy idő elteltével mégis csak megered a nyelve és úgy tűnik, annyira megszokják az emberek és tényleg nem érdekli őket, mit mond és szinte meglepődnek rajta, hogy "jé, ez meg miért beszél arról, ami érdekli" vagy hogy "jé, ennek van véleménye"? Hát szerintem előfordulhat :D Aztán rájön, hogy tényleg jobb, ha befogja a száját, mert tök felesleges jártatnia.
Aztán, azt kéne még megértenem, hogy mi a bánatért idealizálunk? Miért? Miért jobb az nekünk? Meg egyáltalán. Hogy jutott az eszünkbe, hogy idealizáljunk? Miért feltételezünk valamit, ha egyszer meg is tapasztalhatjuk? Vagy nem, de akkor is rengeteg rossztól megkímélhetnénk magunkat. Ha egyszer nincs értelme.

Ma beszélgettem kicsit az egyik csoporttársammal, amíg le nem szálltam hazafelé jövet a metróról. Nagyon szimpatikus, jó dolgokat mondott, kár, hogy nincs alkalmam vele többet beszélni.

Rájöttem arra, hogy olyan sok mindenről szeretnék többet megtudni, hogy mindenbe csak belekapok, aminek így nem sok értelme van, mert nem haladok egyről a kettőre. Nagyon nehéz a figyelmemet sokáig egyfajta dologra összpontosítani, mert ha nem is vesztem el az érdeklődésemet, egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig egyvalamivel foglalkozni.

Most először kipróbáltam, hogy lehet hidegen sajtolt olajjal szempillaspirált eltávolítani. Nagyon bevált! o.o Először ráragadt a szememre a vatta és nem is akart lejönni a festék, de aztán eszembe jutott, hogy el kell dörzsölni jól az olajat, hogy leoldódjon a szemről, és utána olyan jól lejött, mint ahogy a sminklemosóval se jönne le, mert ahogy megmostam az arcom, semmi festékmaradványt nem láttam a szemem alatt! Semmit. Ezután ezt a módszert fogom használni. Igaz, hogy most vettem egy új flakon szőlőkivonatos sminklemosót (utána esett le megnézni, hogy nyilván abban is van SLS és hasonlók), de azt majd a vízálló sminkre fogom használni, amit úgyis ritkán használok.

Ez csak úgy eszembe jutott :3 Emlékeztet valamire.

Reggel a csengőre keltem. A lépcsőházunkban most csempézik a maradék linóleummal fedett részeket és a munkások bedobtak valamit a szemétledobóba, ami megakadt, azt akarták lentebb tolni, úgyhogy be kellett engednem a rácson. A szomszéd meg, aki amúgy bujkál előlünk, nem vette észre, hogy már kinyitottam az ajtót és épp veszem ki a kulcsot a zárból, kijött a folyosóra, így nem tudott tovább menekülni, ráköszöntem :D Tegnap kint voltunk párszor a folyosón, és mindannyiszor elbújt a szobában, csak hogy ne kelljen találkoznia velünk. Éppen takarított és ki volt nyitva a bejárati ajtaja.

Tegnap meg a jehovások csengettek be -.- Elvettem az újságot, de minek, mikor úgyis tudom, mi lesz a vége.

Nagyon különöset álmodtam mára. Volt osztálytárs volt benne, mintha közeledni próbált volna. Egyszer fel is vett a karjaiba. Volt valami vörös ösvény vagy forrás, ami a havas domboldalon kanyargott lefelé. Furcsa érzésem volt utána. Lehet azért volt benne, mert tegnap osztálytalálkozós képeket nézegettem.

Ma nekiültem és rendszereztem az általam készült képeket. Annyira belelendültem, hogy szinte mindennel készen lettem. Már csak a dokumentumok vannak, azt nem fogom egyszerre megcsinálni ^^
Most már csak fel kell töltögetni flickr-re, Tök jó képeim vannak :D Ha tehetném, majdnem az összeset felraknám, de akkor 1.elvesztené a varázsát 2. nincs annyi időm.

Néhány évvel ezelőtt (egy csoporttársam könyvajánlása után) elgondolkoztam, mi lenne, ha tényleg irányíthatnánk az álmainkat. Nem lenne-e jó, ha nem csak sodorna magával az ár, mintha igazából nem is mi lennénk az adott szituációban, hanem kontroll alatt tartanánk, mi történik. Vagy akár mi lenne, ha mi idéznénk elő bizonyos álmokat és úgy alakítanánk, ahogy nekünk tetszik, úgy mintha a valós élet lenne, és tudatosan tudnánk gondolkodni benne. Most újra el kezdett foglalkoztatni a téma.

Egy hete volt, hogy egy év telt el a koncert óta. Egyáltalán nem tűnik egy évnek. És néha mégis olyan, mintha meg sem történt volna. Úgy érzem, hogy nálam már régen megállt az idő.
Voltam a fodrásznál, nagyjából 3 centit nőtt a hajam a legutolsó vágás óta. Most olyan 29,5 körül van vágás után. Tetszett a fodrásznak, azt kérdezte, mi a titkom ^^ Még mindig kevésnek látom, még akkor is, ha érzem, hogy hosszabb és több is lett. Most egy ideig hullámos leszek, ha lehet, hagyom magától megszáradni, hogy visszanyerje a fényét.

Az elmúlt hétvégén mindent elültettünk a kertben, amit csak lehetett. Az általam választott növények voltak:
-articsóka, csicseriborsó, zeller, spárga
-kakukkfű, ánizs, körömvirág, citromfű, oregánó, borsmenta, rozmaring, zamatos turbolya, zsálya, fehér üröm, máriatövis, levendula
-madársaláta, tépősaláta, endíviasaláta, jégsaláta,  római saláta, tépősaláta, újzélandi spenót,
Ami kimaradt az a szárzeller és a medvehagyma. Hoztam magammal maradék magokat, amik nem túl nagyra nőnek, itt is el fogom ültetni.

Múlt héten végre elkezdtem futni. Fel a hegyre, az még jobban megdolgoztat. Nagyon meglepő, szinte elfeledett érzés volt, ahogy beindult a vérkeringés és elkezdett bizseregni mindenhol, combomban, hátamban, aztán jött a jóleső fáradtság... Tetszik ez a rész is a hegyen, bár nem sokat láttam belőle, mert mindig későn indultunk neki. Tollasoztunk is a héten háromszor, amitől kicsit észrevehetően megvastagodott a jobb alkarom o.o Sőt, van a ház mögött egy kültéri "edzőterem", azt is igénybe vettük :D Tegnap nem is tornáztam ott, mégis olyan izomláz van a karjaimban, hogy csak nagyon lassan tudom felemelni őket. Pedig máig semmit sem éreztem belőle.

Már láttam ezt a filmet évekkel ezelőtt, de most véletlenül megint rátaláltam. Nagy hatással volt rám akkor, de még most is éreztem a feszültséget :) Az oldal nem engedte videóként belinkelni a filmet, de itt a link, meg lehet nézni.

Más világ (The others)

 

Múltkor, mikor itthon voltam, a google egy évfordulót ünnepelt, egy rajzolt pillangó volt a logó mellett. Egy Maria Sibylla Merian nevű, német természetkutató születésnapjának volt az évfordulója, aki lerajzolta az általa megfigyelt növényeket, rovarokat és saját kezűleg illusztrálta könyveit. Lehet, másnak ez teljesen unalmas, de nekem nagyon tetszik, mert óriási késztetést érzek hozzá, hogy virágokat, pillangókat, hernyókat és még madarakat rajzoljak. És békákat ^^ A gyümölcsöket pedig fényképezni szeretem, de virágot is rengeteget fényképezek. Mindig csak gyűjtöm a képeket, hogy majd mit akarok lerajzolni, és annyi mindent akarok csinálni, hogy a rajzolásra nem marad idő -.-

Tegnap kint voltunk a kertben, de az én növényeim még nincsenek elültetve, majd csak holnap. Még vettünk azokhoz, amik már megvoltak, anyuék csak néztek, hogy hova fog elférni mind ^^

Szerdán eladtuk a víkendházat. Azért néha át fogok tekerni, hogy megnézzem. A kérdés az, hogy fogok járni úszni nyáron. Át kell majd biciklizni reggelenként, legalább 7-kor el kell majd indulnom, hogy 3/4 8-kor már a vízben legyek. Háromnegyed óra elég lesz, utána átmegyek a melegbe... Már most eltervezem :D

Regisztráltam az amebára, de amennyit megszenvedtem vele xD Az első lépés az volt, hogy mi legyen a nevem. Már ekkor el szoktam bukni, most is másodjára indultam neki, mert elsőre túl fáradt voltam hozzá, hogy kigondoljam. Szép lassan feltérképezem a terepet, aztán majd meglátjuk.

Szerintem a flickr-t képes blognak fogom használni, nem fogok ide mindent feltölteni, esetleg linkelni ide egy-két képet.

Hajnalban csillaghullás maximum lesz, 4 körül az áprilisi Lyridák meteorrajt lehet látni. Most szép idő van, remélem, valamennyire látható lesz.

Véletlenül megint betévedtem a számítógépem legmélyebb bugyraiba és megint a rosszullét környékezett, mikor megláttam, hogy mennyire rendszertelen részek vannak még benne. Vajon ha minden nap egy fél órát dolgozom rajta, mennyi idő kell neki, hogy rendszerezett és átlátható legyen? És mennyi képet akarok feltölteni o.o Tudom, ezt már sokszor elmondtam :B Most pl azokat a képeket nem találom, amiket flickr-re vízjeleztem fel. *megtaláltam m(_ _,)m *

Na, ezt még január végén rajzoltam.

Internet, internet *.*

Amint látszik, amíg nem voltam itthon, írtam néhány bejegyzést, de csak most tettem fel őket, hogy hazajöttem. Net még nincs, jövő héten talán már lesz. Már nagyon vártam, hogy netezzek xD Egy ideig jól bírtam, de az utóbbi pár napban már be voltam sózva.
Holnap jó idő lesz, kint leszünk a kertben és ültetünk, végre azokat is, amiket összevásárolgattam. Írnék most többet is, de feküdni kéne és fáradt is vagyok.

2013.04.12.

Múltkor óra után fel akartam menni a hegyre naplementézni, de a vízhólyagjaim visszatartottak.

A héten az álmomban a saját Ghibli animémben szerepeltem. Kár, hogy nem álmodtam végig.

Tegnap, késésben, órára igyekezve összetalálkoztam az egyik csoporttársammal, utána meg összecsapott egy autó a Nyugati előtt.

Ma felhúztam magam a lakásszövetkezeti dolgozókon. Múltkor azt mondták, hogy ilyen és ilyen netszolgáltatók vannak a házban, erre elmentem az egyikhez, amit végül kiválasztottunk, és kiderült, hogy nincs szolgáltatásuk ebben az épületben. Erre visszafelé jövet be akartam menni hozzájuk, hogy mondják meg, mégis milyen szolgáltató van itt pontosan, de mivel nincs ügyfélfogadási idő, nem nyitottak ajtót, hiába ott ültek az irodában, és láttak is, én is őket.

Ó, olyan aranyos juhokat láttam a múltkor a tévében *.*

wensleydale-i juh *.*

nagyon édi :3

Úgy néz ki, hogy el fogjuk adni a víkendházunkat. Hiába mondták anyuék, hogy nem is volt igazán kihasználva már, és hogy befektetésképpen építették, hogy ha oda kerül a sor, el tudják adni, akkor is úgy érzem, hogy miattam válnak meg tőle. Sok emlék köt hozzá, hiányozni fog, hiszen már 20 éve, hogy megvan. Háromszor szerveztem oda nyaralást a volt osztálytársakkal és egyszer voltunk ott Alyawennel és Kaorival. Most jut eszembe, hogy pedig megígértük, hogy 10 év múlva ugyanott találkozunk T.T És így, hogy nyáron vagy két hetet ott töltöttem, sokkal rosszabb lesz elszakadni tőle. Jó volt ott lenni, mert nyugalom van és meleg.

2013.04.09.

Ki evett rántott zellert? Éééén. Mennyei, imádom! Új kedvenc született :B A zelleren kívül csináltam még pudingot! Házit :D És úgy kevertem össze, mint a Danone Paula van összekeverve, foltosan xD A vaníliás része nem lett annyira vaníliás, de a csokis az nagyon jól sikerült. És ma megsütöttem a saját első kenyeremet. Jó lett, kivéve, hogy az alja leégett kicsit, de úgyis le kell vágni, mert a sütőzacskó ráragadt. Finomlisztet, kukoricalisztet és graham lisztet is tettem bele. Fini.

Megvan a szintzáró eredménye, 78 pont lett a 100-ból. Egész jó, de a következő azért jobb lesz. Sok időt és energiát elvett a lakással járó hercehurca. Még ma is voltam az ügyvédnél, meg holnap is el kell mennem intézni pár dolgot. Mától 8-an vagyunk amúgy a csoportban, két lány és egy fiú jött más csoportokból. Talán egy kicsit többet tudnak már ^^

Már csak öt rész van a Pastából. Ez így nem jó! Jobban szeretem vagy a minisorozatokat, max 6 részig, vagy a legalább 40 részeseket T.T Mert ami már 20 részes, azt jobban meg lehet szokni, egyre jobban beleélem magam. A sokrészeseknél meg lehet arról van szó, hogy a vége felé már alig várjuk, hogy vége legyen J

Ó, mit láttam a tv-ben. Egy kutató egy kecske embriójába beültetett egy pók DNS-t. És miután megszületett a kecske és elkezdett tejet adni, a tejből kivonta a nedvességet, szárította meg akármi, végül ki tudta vonni a pókháló anyagát o.o Na ez a kemény. A legkeményebb anyagot kutatja és mivel, ha jól emlékszem, a pókháló 7-szer erősebb a legerősebb acélnál, ez az anyag elég esélyes.

Újra elkészítettem a testápolót. Most 9 olajat vagy vajat tettem bele, kevesebb méhviasszal, de legközelebb még kevesebbet fogok beletenni. Kevesebbet is csináltam, hogy nővéremnek is jusson, de ne romoljon meg hamar.

Szerintem holnap nekiállok a cukorpasztának.

Szinte számolom a napokat a fodrászig >.< Eljött a pont, mikor már alig tudok mit kezdeni a hajammal.

Ma lejártam a lábam. Lett rajta két vízhólyag T.T

2013.04.02.

Megnéztem a Magdolna nővérek című filmet még a múltkor. Legelőször valamelyik angol nyelvű tv csatornán figyeltem fel a történetre, de olyan késő volt, hogy nem sokat értettem belőle. Utána elfelejtettem rákeresni és elfelejtettem a címet is, mikor már próbáltam volna utána járni, miről is van szó. Hogyhogy nem, fb-n véletlenül találtam egy bejegyzést, ami erről szól, így végre meg tudtam keresni és megnézni a filmet. Alig hittem el, hogy miről van szó. Egy apácarend által működtetett "menhelyeken" a családjuk vagy a társadalom által bezáratott lányokat dolgoztatnak mosólányokként, megalázzák őket és emberhez nem méltóan bánnak velük, ráadásul Írországban. Sosem gondoltam volna, hogy ott megtörténhet az ilyen, de ha arra gondolok, hogy a kereszténység keze van a dologban, meg sem lepődök. A rendfőnöknőt meg a Ms. Marple-t játszó színésznő játssza, túl hihetően. Amúgy nagyon szimpatikus egy nő :)

Ahova most el akarok menni, az a Szezon a Bródy Sándor utcában. Friss gyümölcs és zöldségturmixokat készítenek présgéppel, jól hangzik.

Láttam egy kisfilmet egy kutatóval, aki agyvérzésekor megfigyelte, milyen érzékszervei kapcsolnak ki egymás után
A videó itt található.

Nem lehet rossz átélni egy ilyet. Csak kár, hogy egy agyvérzés árán volt lehetséges neki is.

Ó, ó, ó megy a Pasta :D Azt hittem, hogy szenvedés lesz nézni és csak Rose lesz benne a pláne, de izgalmas és akkorákat röhögök rajta, hogy tuti a szomszédban is meghallják. Eddig egy alkalommal történt meg, hogy nagyon felhúztam magam rajta. És az igazgatónak szurkolok. Szerencse, hogy pénteken nem volt, mert a későbbi busszal jöttem és nem láttam volna.

Olyan jó pólókat találtam *.*
Állatosak és denevéres is van!

Még az is eszembe jutott, hogy táncolni kéne. Mondjuk rocky-t :D Meg dobolni kéne már. Furulyázni. És főzni akarok és kísérletezni és állatot akarok! Akarok egy lovat! De komolyan.

Ha néha visszaolvasom, mit írtam ide, rájövök, hogy annyira egyértelműnek tekintek valamit, hogy nem is írom le részletesen, mire gondolok ^^ Én értem, miről van szó, de ha más szemszögből nézem, valami akár teljesen érthetetlen is lehet.

Eljutottam odáig, hogy végre tudok írni. Eddig netem nem volt, tegnapelőtt, ahogy hazajöttem, nem kapcsoltam gépet, tegnap időm nem volt. Pedig az elmúlt két hétben már többször is le akartam ülni írni, aztán majd feltöltöttem volna, de volt más, ami lefoglalt. Úgyhogy amit most írok, fejben már leírtam egyszer ^^

Pont két hete beköltöztünk a lakásba :B Már napokkal azelőtt elkezdtünk dobozolni, a dobozok kint gyűltek a nappaliban. Kaori hamarabb hazaköltözött egy nappal, ő valószínűleg már Londonban van vagy már el is indult leendő lakhelyére. Remélem, hogy ír, amint tud. Vasárnap feljöttek apuék, 9 körül megérkezett a segítség, a lakásunk régi tulajdonosa két munkatársával, telepakoltuk az autókat és átvittük a másik lakásba, de mivel egy kisebb autót hozott, nem hiszem, hogy gondolta volna, hogy annyi cuccunk van, apuval még vagy háromszor kellett fordulni, legvégül anyu is jött már velünk.
Még mindig nem érzem, hogy saját lenne, mondtam is anyunak, mikor kérdezte, hogy még mindig olyan, mintha albérletben lennék, még mindig olyan, mintha ideiglenes lenne.
A héten elintéztük a közmű átírásokat is, elvitt R, a volt tulajdonos és együtt kitöltöttük a papírokat. Nagyon rendes volt tőle.
Net még nincs, de nem is volt baj, mert lehet, azon lógtam volna :B Úgyhogy a két hét alatt egyszer neteztem, amíg egy estére hazajöttem. És még a gépet se kapcsoltam be. Lehet jobb lett volna az írás szempontjából >.>

Most csütörtökön szintzáróztunk a nyelvsuliban. 7 vagy 8 feladat volt. És volt szóbeli is T.T Annyira egyértelműnek vették, hogy van, hogy nem mondtak semmit róla, én persze leblokkoltam ^^; De a következő már jobb lesz. Nem akartam elsőként menni, csak húzódoztam, erre azt mondja az igazgató, hogy: naaa, menjek, legalább túl leszek rajta, legyek én az első, mivel elsőként értem oda, annyira húzódozok neki, hogy még a végén azt hiszi, hogy..... nem kedvelem. Azt hittem, hogy rosszul hallok ^^; Mondtam neki, hogy nem szeretek beszélni és hogy le vagyok fáradva. Hát nem is ment valami fényesen :D Remélem, hogy 80%-nál nem lesz kevesebb.

Úgy rajzolnék már, de mindig van más, amit csinálni kell. Írnék is, de vagy nincs kedvem vagy ha teljesen alkalmatlan az időpont, akkor jön rám a késztetés, hogy azonnal írjak. Hímezni akartam a zászlót, de azt meg nem hoztam magammal. Meg még levelet is kéne írnom, ha már elhatároztam.
És úgy mennék már futni is. Úgy érzem, hogy amint jó idő lesz, olyan lesz, mint a startpisztoly hangja. Meg tollasoznék meg hegyet másznék meg kezdenék valamit magammal. Úsznék *.* Bicikliznék. Csak lenne már jó idő. Bezzeg február utolsó két hetében már visszaszámoltam. Már csak két hét, már csak egy hét, mondtam. És tessék, március van, holnaptól április és hideg még mindig.
Na meg ültetném azokat a magokat, amiket most meg tavaly vettem, már úgy várom. Egyre jobban azt érzem, hogy ilyesmivel is szeretnék foglalkozni.

A héten azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Nagyon nagyon élethű volt. Vajon hogy lehet érezni valamit, ha még sosem éltem át. Ahogy belecsöppentem az álomba, megéreztem, hogy nagy a hasam. Éreztem, hogy feszül, hogy ott van, hogy megmozdult bennem. Aztán görcsölni kezdett, megijedtem, hogy nem vagyok felkészülve, nem a gyerekre, hanem a szülésre, hiszen csak pár pillanattal azelőtt tudtam meg, hogy terhes vagyok. Álom volt, na :D Rátettem a kezem a hasamra és úgy is éreztem, hogy mozog bennem. Aztán mély levegőt vettem és azt mondtam magamban, hogy csak lazítani kell, akkor nem fog annyira fájni. De kiderült, hogy még csak néhány hónapos, a hasam alapból görcsölt, még nem fogok szülni. Hihetetlen volt.

Fodrászhoz akartam menni, de nem jött össze. Tanulni kellett, meg az idő se volt a legjobb és pont akkor állított be R, mikor készültem és mikor végeztünk és odaértem a fodrászhoz, kiderült, hogy már nincs aznap bent. Másnap meg lemaradtam volna már a hajvágós napokról. Úgyhogy még egy hónapig várnom kell, pedig azt terveztem, hogy többet vágatok belőle. Mindig eltervezem, de az utolsó napokban mindig meggondolom magam. Egy hónap múlva meglátom, milyen kedvemben leszek.

A gazette jön Európába, összesen 3 országba. Mégis mit gondoltak ezzel? Már elkezdtem írni a levelet nekik, hogy megmondom a magamét :D Finoman.


Ezt meg tegnap találtam xD Szerintem jól csinálják :D És hát a szövege, uhhh xD

Anyuék fogták magukat és délelőtt megint feljöttek, hogy lakást nézzenek. Hármat néztünk volna, de az egyik tulajdonos nem szólt vissza, a másik úgy néz ki, hogy talált magának egy vevőt, a harmadik egy kétszobás volt, aminek már úgy indultam neki, hogy nem kéne..., pedig tegnap meg tegnapelőtt már én is ezen gondolkoztam. Viszont mikor beléptünk, jó értelemben véve csalódtam. Teljesen fel van újítva, barna laminált padló van lerakva, új faablakok vannak berakva, szépen lecsempézve a konyha és a fürdő is, szép színekre vannak lefestve a falak. És még kamera is van a bejáratnál. Mondtam, hogy nekem tetszik nagyon. Ráadásul ki tudnak költözni hétvégén. És a tulajdonos testvére még a költözésben is tudna segíteni. Ezt a mázlit :) És még a bútorok jó részét is otthagynák. Miután megnéztük, váratlanul felhívott minket az, akinek a nagyanyja felemelte az árat, hogy érdekel-e minket még. Én megijedtem, hogy annyira tetszett, amit megnéztünk, mi van, ha a másik jobb lesz? De nem volt annyira jó állapotban, mint a kétszobás, úgyhogy már le is tettük a foglalót, csütörtökön megírjuk a szerződést. Végre vége ennek az egész keresgélésnek, már nagyon belefáradtam.

Az előbb nézegettem a képeimet és rájöttem, hogy rengeteg van, amit még fel akarok rakni. Rá kéne szánni egy kis időt.

Nem emlékszem, hogy D-t posztoltam volna eddig, úgyhogy íme:

Nem maradunk annál a háznál, amit szombaton megnéztünk, nem merik bevállalni anyuék, nem bíznak a tulajdonosban. Van áramtartozása és ki tudja, mi még, rajta kívül két tulajdonossal, akik az Egyesült Államokban élnek.
Megpróbáltam megnyugtatni őket, hogy nem szabad olyan gyorsan beleugrani, ki kell várni a megfelelőt, hiába mondták, hogy meg kell alkudni, engedni kell a feltételekből. Meg hát úgy néz ki, hogy mennek felfelé az ingatlan árak. Mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, mert nagyon feszültek amiatt, hogy ez már nem az első, ami nem jött össze, felejtsék el, ami volt. Már arra is gondoltam, hogy a kaszásdűlői részen is szétnézek. Meg hogy nem három, csak kétszobásat vegyünk.
Albérletet meg majd holnap fogunk nézni. Húzós, húzós. Nemsokára szintzáró, arra is kéne tanulni, ami nehéz lesz.

A szappan meg úgy tűnik, hogy beválik, de úgyis hosszabb idő múlva derül ki, hogy milyen. Mondjuk az első szappanok már a pár nap alatti használattól is viszketést hoztak rám.
Ja, elromlott a kazánunk, meleg víz van, fűtés viszont nincs.

Vagy egy éve hallhattam az egyik tumblr-es oldalon ezt a zenét, és most ahogy láttam a tv-ben az ajánlóját, nem jutott eszembe, hogy mégis hol találkoztam vele. Mikor rákerestem, akkor láttam, hogy ez tényleg ennek a sorozatnak a zenéje.

Az autó meg lett javítva, azzal nincs gond. Ma itt voltak anyuék megint, megnéztünk három lakást, az egyiket én is tegnap. Abban lenne mit felújítani és még nincs is leszigetelve, a harmadik lakásnál még mérők sincsenek, a második viszont szigetelt, mérős, új ablakos, viszonylag új burkolatos, viszont volt két kisebb kutya ott, amik összerágták az ajtókat és hát az a kutyaszag.... A III. kerületben van, az egyik nagyobb út mellett, de nem az útra néz. Egyedül a hellyel van kis bajom, mert a belsejét meg lehet csinálni, új fűrészporos tapéta meg festés, meg az ajtók. Nagy eséllyel maradunk ennél.
Azzal a lemondott lakással kapcsolatban beszéltek anyuék a közvetítővel. Megértem őket, meg van a saját problémájuk, kitartást és a lehető legjobbakat kívánom nekik.

Albérlet még nincs, eddig kerestem, volt egy néhány, amit felhívtam, amelyik ingatlanközvetítős volt és regisztrálni kellett volna, hogy betekintést nyerjünk az adatbankjukba. Hát köszii. Egyet megnéztünk, az olyan jó belső udvaros épületben volt, nagyon tetszett, csak a szobában nem fértünk volna el. A másik szobában két lány lakott, mindkét szobához volt egy kis fürdőszoba, a miénk lett volna a zuhanyzós, együtt a wc-vel. Azt nem szeretem. Ráadásul a szobából nyílt.
Lehet, hogy Alya unokanővéréhez megyünk erre az egy-másfél hónapra, lehet, hogy nem, mert nincs elég hely, de két napon belül el kellene dönteni.

Amíg a közvetítőre vártunk, elmentünk a közeli piacra, és ahogy ott sétálgattunk, vettünk egy táskát. Komolyan, annak a táskának jobban örülök, mint a lakásnak, mert belefér a mappám és még a könyvem is. Már egy ideje táskát akarok venni. Ami eddig volt, azt a D koncert előtt vettem és eddig bírta. Vagyis már egy ideje kopott és ki is szakadt belőle egy kis darab. Ennek a másiknak erős szövet az anyaga és színes, és csak 1700 ft volt *.*

Meg vettem két új szappant is! Az egyik csoki-vaníliás, a másik holt-tengeri iszapos, kecsketejes, meg persze más összetevők is vannak benne. Majd rakok fel képet.

El is feledkeztem az üstökösről!! Panstarrs a neve és 7-8-tól lehet az országban látni, 9-11 között lesz a legfényesebb, de április közepéig lehet majd látni szabad szemmel. Ahogy megtaláltam újra a linket, szaladok kinézni az ablakon, látom, hogy teljesen befelhősödött az ég. Majd talán holnap.

Tegnap éjszaka elaludtam a tévé előtt, és mikor felébredtem, az egyik csatornán egy ismerős sorozattal találkoztam, gyerekkorom egyik jól ismer francia sorozatával, a Második csókkal. Virginie, Luc, Anthony és a többiek, alig hittem el, hajnali három körül :D Egymás után két rész, tömör gyönyör :D Akkor biztos oda voltam érte.

Lakás ügyben azóta történtek dolgok, megbeszéltek a szülők egy találkozót egy lakáshoz holnap délelőttre, de este visszahívtak minket, hogy lemondják, mert a tulajdonos fia beteg lett, kórházba került. Nem különös? Most már nagyon kíváncsi vagyok. Na meg persze fel tudnék rúgni valakit :D

Ó és azt el is felejtettem, hogy elromlott az autónk :D Még ha meg is tudják javítani holnapra.... Valami nincs rendben itt.

Na most lett elegem ebből az egészből. Felhívta apu az egyik tulajdonos nagymamáját, aki igazából lakik a lakásban és a meghirdetettnél 2 millió forinttal többet kér azzal ellentétben, ami meg volt hirdetve mind a két ingatlanos netes oldalon. Úgyhogy annak is lőttek szerintem. Csak tudnám, mire akarja költeni, mikor vén, mint az országút.

Szerintem holnap visszamegyek és nézünk albérletet. A hócipőm is tele van.

Úgy látszik, hogy tartogat még meglepetéseket az élet :D Előző bejegyzésem után egy nappal felhívott apu, hogy nem adják el a tulajdonosok a lakást. Mondom, mii? Nem merik eladni addig, amíg fél év nem telik le, mert a férjjel fél éves szerződést kötöttek kint Norvégiában (vagy hol), és ha a próbaidő alatt történik valami, nem tanulja meg a nyelvet jól vagy akármi közbe jön, akkor vissza kell jönnie a családnak Magyarországra. Nem várnánk-e augusztusig, kérdezik.

Úgyhogy nekiálltam újra lakásokat keresni. Mondtam magamban, köszi, de bmeg... Merthogy azt kértem az univerzumtól (na igen :D ), hogy legyen olyan jó, mint amit kértem, vagy annál még jobb, de nem gondoltam, hogy nem áll meg annál az egy lakásnál. Úgyhogy ezután már csak jobb lesz. Persze én egyet se találtam, ideges is lettem, láttam előre az új albérletbe költözést, de anyuék találtak egy párat azon a környéken. Különösen egy fogta meg a figyelmünket. Úgy volt, hogy szombaton feljönnek megnézni. Kiderült, hogy nem csak ingatlanközvetítőn keresztül árulják a házat, hanem más oldalon is. Felhívták hát apuék a tulajdonost is. Az ingatlanközvetítő meg azt mondta, hogy a tulajdonosok elutaztak hétvégére, így lőttek a szombatnak, maradt a kedd megnézni, mert anyuéknak hétfő nem jó. Aztán kiderült, hogy több tulajdonos van, azt hittük, hogy az ingatlanos hazudott nekünk és nem is utaztak le vidékre, de ma kiderült, hogy az egyik tényleg vidéken van. A lényeg, hogy szombaton hazajöttem, kedden megyünk vissza megnézni a lakást. Plusz pont, hogy ki tudnak belőle időben költözni. Csak tényleg legyen jó. Talán azért kellett másikat keresnünk, hogy ne kelljen még kétszer költözni.

Persze elvicceltük a dolgot a lányokkal, mondtuk is, hogy megyünk a híd alá, ők meg kitalálták, hogy öko-házba költözünk a Rózsa-dombra xD Földbe süllyesztett házunk lesz, és vaddisznót fogunk enni. Én meg mondtam, hogy lecsórunk egy napelemet valamelyik panelprogramos házról :B Ezután találták anyuék az új lakást.

Anyu azt mondja, hogy úgy látja, hogy én is megharagudtam a főbérlőnkre. De mondtam neki, hogy nem így van. Nem akarok rá haragudni. Legyen az az ő baja, hogy ilyen. Úgyis sejtettük talán, hogy ez lesz a vége. És úgyis mindenki a saját érdekét nézi. Nagyon szeretnék valakivel találkozni és megismerni, aki teljesen önérdektől mentes, teljesen önzetlen.

Szóval ez van. Legalább nem unatkozunk. És lesz mit mesélni egyszer. Kíváncsian várom, lesz-e folytatás. Még nem tudom elképzelni, milyen lesz a saját lakásunkban lenni. Eddig mindegyik albérlet csak átmeneti volt, mondtam is itthon, hogy még ennyi év után is inkább vagyok otthon itt, mint az albérletben. Mindenesetre kikötöm, hogy nem az én lakásom lesz. Teljes egészében a szülőké.

Azt hiszem, belevágok a 30 napos programba. Azt mondják, ennyi idő alatt tud az ember valaki szokást felvenni vagy elhagyni. Ezzel nem értek egyet teljesen. Viszont jól esik szinte minden este olvasni egy kicsit, még ha fél oldal is az, mert annyira álmos vagyok, hogy többre már nem futja.

Teljesen máshogy történt minden, mint ahogy elképzeltük. Mikor írtam Mei-linnek, hogy szeretne-e felköltözni, másnap délelőtt felhívott apu, hogy inkább vegyünk egy lakást, ne menjünk albérletbe. Mióta először szóba hozták, azóta tiltakoztam ellene, de végül beláttam, hogy van értelme. Így írni kellett Mei-linnek, hogy nem tud velünk összeköltözni, mert akkor maximum 3 szobásat veszünk, szegényt nagyon letörte a hír, pedig úgy néz ki, összejön neki egy könyvkötő tanfolyam, azon tanakodott, hogy inkább arra menjen, vagy hagyjon mindent a fenébe és költözzön fel, de mire döntött volna, hogy jön, addigra mi már a vásárlás mellett döntöttünk.

Óriási volt a nyomás, azt akarták, hogy minél hamarabb vegyünk egyet, de ebben igazat adtam a mostani főbérlőnknek, nem szabad az ilyet elkapkodni. Anyuék meg már az elsőnél leragadtak, aztán a másodiknál, alig tudtam őket lebeszélni. Újra világvége érzésem volt, a minden összeesküdik dolog, megint még jobban menekültem volna a legmesszebb lévő emberek nem lakta helyre. Ha már veszünk, akkor annak olyannak is kell lennie, amiért érdemes pénzt kiadni, de néhány nap alatt képtelenség a legjobbat megtalálni. Feljöttek anyuék, hogy na, az lesz a jó, amit előző nap megnéztem, pedig én nem akartam, hogy az legyen. De végül le tudtam őket beszélni. Az is benne volt a dologban, hogy március 16-án költözni kell, tehát addigra üresnek kell lennie a lakásnak. Megnéztük azt a lakást, ők is rájöttek, hogy rossz döntés lenne, útközben megbeszéltük, hogy akkor inkább menjünk addig másik albérletbe. Másnapra lebeszéltünk egy lakásnézést, ami igaz, hogy júniustól lenne csak költözhető, de majdnem minden feltételnek megfelel. Itt aludtak, megnéztük másnap. Csak egy elválasztó falat kell felhúzni az egyik szobához és oké. Úgyhogy ma voltam a Földhivatalban megnézni a tulajdoni lapot, hogy minden oké-e vele. Alig találtam oda, itt a házszámozás nagyon rosszul van megoldva, ide-oda ingáztam az út két oldala között, míg végül megtaláltam, de odaértem időben.
Anyuék már azzal a szándékkal veszik a lakást, hogy majd egyszer felköltöznek ide. Hozzám. Emlékeztettem anyut, hogy én viszont nem tervezek itt maradást.

Persze én, mint a legapróbb dolog megvétele után is, bepánikolok, hogy jót választottam-e, jó lesz-e, nem fogom-e megbánni. És hát ez mégis csak egy lakás. Elég végleges dolog, amit nem lehet évente lecserélni, ha megunja az ember. Mert az ember mindig azon gondolkozik, hogy biztos van jobb is. De ha felhozom a pozitív dolgokat is mellette, akkor kicsit megnyugszom. És nem szabad telhetetlennek sem lenni. Most már egészen örülök neki.

Aztán most, hogy két és fél hét múlva költözni kell, nem tudjuk, hogy milyen albérletet keressünk, mert Kaori lehet, hogy kiutazik külföldre, lehet, hogy nem. Úgy volt, hogy vasárnap hívják, hogy mehet-e, de még eddig semmi.

Voltunk groove-on, de Alya végül nem tudott jönni. Nem volt egy nagy szám, attól jobban kifáradtam, mikor hazafelé jöttünk, mert a buszmegállóra nem volt kiírva az az éjszakai járat, amivel haza kellett volna jöttünk és ezért az egyel korábbi megállóban a visszafelé vezető buszra szálltunk fel. Néhány megálló után jöttem rá, hogy ellenkező irányba megyünk, leszálltunk, vártunk egy buszt, felszálltunk, de hamarabb szálltunk le róla egy megállóval, mint kellett volna, úgyhogy sokat sétáltunk hazáig.

Képeket is kéne már felpakolni, de maaaajd...

Lássuk, mi is történt az utóbbi napokban... Múlthéten a főbérlőnk szembesített azzal, amit már amúgy is sejtettem, hogy elkezdik az átalakítást tavasszal, ami azt jelenti, hogy márciusban költözni kéne. Már a legelején is ettől tartottam, de magamra erőltettem azt, hogy ne tépelődjek ezen, mert az rányomná a bélyegét az itt töltött időre. Tegnap végül kimondtuk a végszót, a március 15-i hétvégén költözünk. A szülőknek még csak tegnap mondtam meg, talán jobb is, apu egész jól fogadta, anyu jobban letört.
Megint jöhet az albérlet keresés, költözés. Az igazság az, hogy hiába jó ez a lakás, de ennyi idő pont elég volt belőle. Nyáron tudtuk volna rendesen kiélvezni az ittlétet. Voltak olyan dolgok, amik nem voltak megfelelőek, de együtt lehetett élni velük, pl a kazán, a fűtés, a szomszédok, a nyikorgó padló, a poloskák, többek között. De költözni elég fárasztó, addig gyűjteni kell az energiát. Nagyon szeretném, ha egy normális albérletet találnánk. Megkérdeztem a lányokat, mit szólnának, ha Mei-lin is felköltözne, nagyon sajnálom szegényt és nagyon szeretnék segíteni neki. Azt mondták, hogy amíg külön szobája lesz mindenkinek, akkor benne vannak. Neki még nem mondtam, de mondani fogom, hogy ne élje bele magát, hogy biztosan találunk megfelelő lakást.

Úgy volt, hogy papok és prostik bulira megyünk ^^ Végül nem lett belőle semmi, Kaori hazament, mert holnap sminkversenye lesz, Alya is hazament, most csak én vagyok itt. Lehet, hogy jobb is, hogy nem mentünk, ki tudja.
De ng-re megyünk, jön Reila is.

Erről jut eszembe... Tavaly fb-n megbökött egy koreai srác, talán az ng-s résztvevők között látott. Nem reagáltam rá akkor, de most véletlenül nem őt böktem vissza Reila helyett? Azonnal írt. Pf. Nem írtam vissza rögtön, majd csak vagy két nap múlva. Szerintem az idióta amúgy is elfelejtette, hogy megbökött és azt hitte, hogy akarok valamit tőle.

Csak tudnám, mi értelme van annak, hogy minden éjjel rosszat álmodok. Három nappal ezelőtt már úgy feküdtem vissza, miután felébredtem a sokadik hülyeségre, hogy azt mondtam, meg ne próbáljak utána rosszat álmodni; már nagyon mérges voltam. Ma már ott tartok, hogy oké, jöjjön a következő, nem lepődök meg, csak akkor derüljön ki végre.

Múlt hétfőn voltam fodrásznál. Megdicsért, hogy látszik, hogy vigyázok a hajamra, mert nagyon sokat változott, mióta hozzá járok. Mondtam, hogy még szép, ha valaki megijed, hogy kihullik a haja, jóhogy megpróbálja megállítani. Megmértük, a leghosszabb tincs 27,5 centi. Pedig a teákat és olajokat csak kb november első hetében kezdtem használni. Több lesz ez, mint fél év, ahogy hittem, hogy a hajam rendbe jöjjön. Ehhez nem ártana más dolgokat is kiküszöbölni, de majd annak is eljön az ideje. Már ez is haladás, siettetni már úgysem tudom jobban.

Belekezdtem a Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvbe, amit eredetileg apunak vettem. Tetszik a stílusa, olyan angolos, a fordítás is nagyon jó! Azt hiszem, meg fogom nézni a filmet is.

Megvettem a vaddisznósörte hajkefe helyett a disznósörte hajkefémet :D Mivel a hajam vékony szálú, kis kefét vettem, abból pedig csak világos volt, úgyhogy maradt az. De megnyugtattak, hogy az is ugyanolyan hatású, mint a vaddisznós :D Holnap megyek a fodrászhoz és levágatom azt, ami a két hónap alatt lenőtt. Vettem egy organikus sampont is, semmi kemikália, ártalmas összetevő nincs benne.

Megvettem dr. Szondy Máté Megélni a pillanatot című könyvét is. Belekezdtem, de még nem haladtam sokat vele.

Kedden itt volt anyu, hozott nekem hazai kosztot :D Szilvásgombócot is. És előző nap arra gondoltam, hogy fog hozni, pedig nem is mondta azt is csinál *.*

Kedden voltam a nyelvsuliban is, beültem megnézni egy csoportot, hogy milyen. Négyen tanulnak abban a csoportban, a tanár, aki akkor tartotta az órát, nagyon aranyos, de a másik is, aki a csütörtöki órát tartotta, azon már rendesen diákként vettem részt.

Péntek délután jött hozzánk Reila és elmentünk megnézni A király és a komédiás c. filmet. Jó film volt, ha úgy vesszük, tényleg jó a vége is, amiről Alya is próbált nagyon győzködni, de mondtam neki, hogy nagy az elhatározás bennem, hogy többet ilyen filmet nem nézek meg.

Aztán tegnap elmentünk és Reilával hárman megnéztük A Hobbitot. Legközelebb 3D-ben nézzük meg. És elterveztük, hogy a legközelebbi premier előtti vetítésre be fogunk öltözni xD Majd még meglátjuk, mi lesz belőle :D Jó volt a film, izgalmas volt, ijesztő állatokkal, aminek nem jut eszembe a neve. Meg persze az orkok, uhh. Kisteremben voltunk, én ültem a fal mellett, ami annyira nem volt baj, mert szétterpeszkedtem és megtámasztott a fal.

Éjszaka azt álmodtam, hogy megszállták a Földet a földönkívüliek. Egy tengerparton voltam sok emberrel és Nahko Beart hallgattuk, ahogy énekel és gitározik :) Azután észrevettem a sötétkék égbolton többszínű, ovális többrétegű köröket egymás mellett és alatt, amelyek enyhén lüktettek, pulzáltak. Akkor jöttem rá, hogy az egy űrhajó, csak a testét nem lehet látni. Mindenki megijedt. Utána apró kötelek vetődtek a partra a végükön apró kampókkal, amiket megpróbáltam visszadobni, de néhány beleakadt a kezembe. És az egyiken volt egy apró földönkívüli. Na ez már kicsit abnormális volt.
Mostanában ez nem az első ilyen álmom, kezd kicsit nyomasztó lenni.

Tetszik az energiájuk :3

Ugye mindenki a saját hibájából tanul? Én is megtanultam valamit ma, nem szabad beleinni csak úgy a tejbe, még ha az illata jónak is tűnik.
Reggel úgy ébredtem, hogy piszok rosszul éreztem magam és nem tudtam, mitől. Itt feküdtem, először csak furcsán éreztem magam, aztán egyre rosszabbul. Émelyegtem, persze be is pánikoltam, próbáltam normálisan levegőt venni, de csak kapkodtam össze-vissza. Azt hittem először, hogy a fáradtságtól van, mert tegnap is sokáig voltam fent és Alya is pont ezt mondta, hogy csak lézengett egész nap, gondoltam, nekem is az lehet a bajom. Utána már azzal mentem be a wc-be, hogy itt bizony hányás lesz ^^ A hideg levegő jót tett valamennyire, tudtam hosszabbakat is lélegezni utána. Közben azon gondolkoztam, hogy akkor szokott így reagálni a szervezetem, ha valami olyan van benne, ami nem oda való és feltétlenül el akarja azt távolítani, de nem jutott semmi eszembe, hogy olyat ettem volna, ami a rosszullétet okozhatta. Mindent végigpörgettem, hogy mit ettem este. Gyömbérteát akartam főzni, de nem lett volna bennem annyi erő, szerencse, hogy Kaorinak volt főzve. Behoztam egy lavórt, biztosítékképpen, és próbáltam elaludni. Nagyon nehezen ment, mert sehogy sem volt kellemes feküdni, háttal főképp nem, úgyhogy maradt az oldalamon fekvés. Délben kopogott be Kaori, hogy jobban vagyok-e már. Akkor már nem volt hányingerem szerencsére, kimásztam az ágyból és főztem magamnak teát és akkor ugrott be a tej. Tegnap este gondoltam egyet, és inni akartam belőle, megmelegítettem és beleittam. Az illatával semmi gond nem volt, ki gondolta volna. Az íze sem volt annyira savanyú, éppen csak egy kicsit. Úgyhogy a tej volt az, amitől rosszul lettem. Akkor azért megijedtem, mikor azt hittem, hogy csak úgy...

Jövő hétre beszerveztünk magunknak egy filmvetítést a Koreai Kulturális Központba. És nagy szerencse, hogy itt van nem messze hozzánk. Péntek este 19 órától lesz, The king and the clown címmel. Megyünk mi hárman, meg Reila. Mindenki kíváncsi, hogy milyen lesz, azt mondják, hogy nagyszerű film. Én csak attól félek, hogy dráma lesz a végén.

Ja igen, a szomszédban meg megint veszekedtek. Nem tudom, hogy nem tudják, hogy mennyire vékonyak a falak, de nem igazán fogták vissza magukat. A pasi egy mocskos szájú, bunkó, egoista hímsoviniszta (legalábbis eddig ez jött le), aki úgy beszélt a barátnőjével, mint egy utolsó féreggel. Olyan szavakat használt, hogy csak néztem. Mondjuk a lány se válogatta meg mindig a szavait. Nem tudom, minek vannak még együtt. Mert már a múltkor is szakítottak.

Ha ezt, amit eddig csináltam, hajnövesztésnek neveztem, ami ezután jön, már nem tudom, minek hívjam. Ha ez volt a 100%, akkor ezután 150% lesz :D Ahogy átolvasgattam azt a hajnövesztős blogot, teljesen lázba jöttem. Fogok rendelni olyan olajat, amit ő használ. És alig férek a bőrömbe, mert fodrászhoz akarok menni. Egy hete majdnem elmentem, de visszafogtam magam. Ki kell várni a jövőhét szombatot. Akkor lesznek a hajvágós napok és akkor lesz két hónapja, hogy fodrásznál voltam és azóta olyan hosszúra nőtt, amekkora előtte volt.
Vettem még búzacsíraolajat és illóolajakat is, nagyon bele akarok lendülni most. És veszek vaddisznósörtés hajkefét *.*

A duzzasztógátra visszatérve, úgy tűnik, hogy egyre több külföldi írja alá a petíciót, de még mindig a magyarok vannak többségben. 5 nap alatt négyezren írták alá, és már tízezerrel több aláírást gyűjtöttek, mint amennyi ki volt eredetileg tűzve.

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/97.php

Azt hiszem, valami fémszilánk állt ma a körmömbe és nem tudom kiszedni. Eddig a jobb kezemen lévő hüvelykujjammal nem tudtam fogni, mert a bőr felettig leszakadt a körmöm, most meg a ballal nem fogok tudni, mert fáj. Nagy problémák, tudom, de akinek rövid a körme, nem tudhatja, milyen ez.

Volt a főbérlő a kivitelezőknek megmutatni a lakást, szerintem kora nyáron költözünk is. Az otthoniak nem örültek túlzottan, de mondtam, hogy ráérünk akkor gondolkozni meg bosszankodni, ha biztos lesz.

Brazíliában a világ harmadik legnagyobb vízi erőművét akarják felépíteni 400000 hektár erdő, így az ott élő állatok elpusztításával, az ott lakó indiánok kitelepítésével, olvastam ma egy petícióban. Arra kérik az embereket, ha csak annyival is, hogy aláírják, de járuljanak hozzá az építkezés elleni tiltakozáshoz. Messziről tényleg nem lehet sokkal többet segíteni, csak hogy kifejezzük mélységes egyet nem értésünket. És meglepődve láttam, miután aláírtam, hogy egyre csak növekszik azoknak a száma, akik aláírják és mind magyar. Késő délután óta 740-en írták alá és szinte mind magyar volt, vagy külföldön élő magyar egy-két külföldi kivételével, alig hittem el. Ennyit bárki megtehet. Remélem, sikerül nekik.

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/97.php

Olyan akarok lenni, mint ez a macska *.*