Ugye mindenki a saját hibájából tanul? Én is megtanultam valamit ma, nem szabad beleinni csak úgy a tejbe, még ha az illata jónak is tűnik.
Reggel úgy ébredtem, hogy piszok rosszul éreztem magam és nem tudtam, mitől. Itt feküdtem, először csak furcsán éreztem magam, aztán egyre rosszabbul. Émelyegtem, persze be is pánikoltam, próbáltam normálisan levegőt venni, de csak kapkodtam össze-vissza. Azt hittem először, hogy a fáradtságtól van, mert tegnap is sokáig voltam fent és Alya is pont ezt mondta, hogy csak lézengett egész nap, gondoltam, nekem is az lehet a bajom. Utána már azzal mentem be a wc-be, hogy itt bizony hányás lesz ^^ A hideg levegő jót tett valamennyire, tudtam hosszabbakat is lélegezni utána. Közben azon gondolkoztam, hogy akkor szokott így reagálni a szervezetem, ha valami olyan van benne, ami nem oda való és feltétlenül el akarja azt távolítani, de nem jutott semmi eszembe, hogy olyat ettem volna, ami a rosszullétet okozhatta. Mindent végigpörgettem, hogy mit ettem este. Gyömbérteát akartam főzni, de nem lett volna bennem annyi erő, szerencse, hogy Kaorinak volt főzve. Behoztam egy lavórt, biztosítékképpen, és próbáltam elaludni. Nagyon nehezen ment, mert sehogy sem volt kellemes feküdni, háttal főképp nem, úgyhogy maradt az oldalamon fekvés. Délben kopogott be Kaori, hogy jobban vagyok-e már. Akkor már nem volt hányingerem szerencsére, kimásztam az ágyból és főztem magamnak teát és akkor ugrott be a tej. Tegnap este gondoltam egyet, és inni akartam belőle, megmelegítettem és beleittam. Az illatával semmi gond nem volt, ki gondolta volna. Az íze sem volt annyira savanyú, éppen csak egy kicsit. Úgyhogy a tej volt az, amitől rosszul lettem. Akkor azért megijedtem, mikor azt hittem, hogy csak úgy...
Jövő hétre beszerveztünk magunknak egy filmvetítést a Koreai Kulturális Központba. És nagy szerencse, hogy itt van nem messze hozzánk. Péntek este 19 órától lesz, The king and the clown címmel. Megyünk mi hárman, meg Reila. Mindenki kíváncsi, hogy milyen lesz, azt mondják, hogy nagyszerű film. Én csak attól félek, hogy dráma lesz a végén.
Ja igen, a szomszédban meg megint veszekedtek. Nem tudom, hogy nem tudják, hogy mennyire vékonyak a falak, de nem igazán fogták vissza magukat. A pasi egy mocskos szájú, bunkó, egoista hímsoviniszta (legalábbis eddig ez jött le), aki úgy beszélt a barátnőjével, mint egy utolsó féreggel. Olyan szavakat használt, hogy csak néztem. Mondjuk a lány se válogatta meg mindig a szavait. Nem tudom, minek vannak még együtt. Mert már a múltkor is szakítottak.
Reggel úgy ébredtem, hogy piszok rosszul éreztem magam és nem tudtam, mitől. Itt feküdtem, először csak furcsán éreztem magam, aztán egyre rosszabbul. Émelyegtem, persze be is pánikoltam, próbáltam normálisan levegőt venni, de csak kapkodtam össze-vissza. Azt hittem először, hogy a fáradtságtól van, mert tegnap is sokáig voltam fent és Alya is pont ezt mondta, hogy csak lézengett egész nap, gondoltam, nekem is az lehet a bajom. Utána már azzal mentem be a wc-be, hogy itt bizony hányás lesz ^^ A hideg levegő jót tett valamennyire, tudtam hosszabbakat is lélegezni utána. Közben azon gondolkoztam, hogy akkor szokott így reagálni a szervezetem, ha valami olyan van benne, ami nem oda való és feltétlenül el akarja azt távolítani, de nem jutott semmi eszembe, hogy olyat ettem volna, ami a rosszullétet okozhatta. Mindent végigpörgettem, hogy mit ettem este. Gyömbérteát akartam főzni, de nem lett volna bennem annyi erő, szerencse, hogy Kaorinak volt főzve. Behoztam egy lavórt, biztosítékképpen, és próbáltam elaludni. Nagyon nehezen ment, mert sehogy sem volt kellemes feküdni, háttal főképp nem, úgyhogy maradt az oldalamon fekvés. Délben kopogott be Kaori, hogy jobban vagyok-e már. Akkor már nem volt hányingerem szerencsére, kimásztam az ágyból és főztem magamnak teát és akkor ugrott be a tej. Tegnap este gondoltam egyet, és inni akartam belőle, megmelegítettem és beleittam. Az illatával semmi gond nem volt, ki gondolta volna. Az íze sem volt annyira savanyú, éppen csak egy kicsit. Úgyhogy a tej volt az, amitől rosszul lettem. Akkor azért megijedtem, mikor azt hittem, hogy csak úgy...
Jövő hétre beszerveztünk magunknak egy filmvetítést a Koreai Kulturális Központba. És nagy szerencse, hogy itt van nem messze hozzánk. Péntek este 19 órától lesz, The king and the clown címmel. Megyünk mi hárman, meg Reila. Mindenki kíváncsi, hogy milyen lesz, azt mondják, hogy nagyszerű film. Én csak attól félek, hogy dráma lesz a végén.
Ja igen, a szomszédban meg megint veszekedtek. Nem tudom, hogy nem tudják, hogy mennyire vékonyak a falak, de nem igazán fogták vissza magukat. A pasi egy mocskos szájú, bunkó, egoista hímsoviniszta (legalábbis eddig ez jött le), aki úgy beszélt a barátnőjével, mint egy utolsó féreggel. Olyan szavakat használt, hogy csak néztem. Mondjuk a lány se válogatta meg mindig a szavait. Nem tudom, minek vannak még együtt. Mert már a múltkor is szakítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése