Múltkor óra után fel akartam menni a hegyre
naplementézni, de a vízhólyagjaim visszatartottak.
A héten az álmomban a saját Ghibli animémben szerepeltem.
Kár, hogy nem álmodtam végig.
Tegnap, késésben, órára igyekezve összetalálkoztam az
egyik csoporttársammal, utána meg összecsapott egy autó a Nyugati előtt.
Ma felhúztam magam a lakásszövetkezeti dolgozókon.
Múltkor azt mondták, hogy ilyen és ilyen netszolgáltatók vannak a házban, erre
elmentem az egyikhez, amit végül kiválasztottunk, és kiderült, hogy nincs
szolgáltatásuk ebben az épületben. Erre visszafelé jövet be akartam menni
hozzájuk, hogy mondják meg, mégis milyen szolgáltató van itt pontosan, de mivel
nincs ügyfélfogadási idő, nem nyitottak ajtót, hiába ott ültek az irodában, és
láttak is, én is őket.
Ó, olyan aranyos juhokat láttam a múltkor a tévében *.*
Úgy néz ki, hogy el fogjuk adni a víkendházunkat. Hiába mondták anyuék,
hogy nem is volt igazán kihasználva már, és hogy befektetésképpen építették,
hogy ha oda kerül a sor, el tudják adni, akkor is úgy érzem, hogy miattam
válnak meg tőle. Sok emlék köt hozzá, hiányozni fog, hiszen már 20 éve, hogy
megvan. Háromszor szerveztem oda nyaralást a volt osztálytársakkal és egyszer
voltunk ott Alyawennel és Kaorival. Most jut eszembe, hogy pedig megígértük,
hogy 10 év múlva ugyanott találkozunk T.T És így, hogy nyáron vagy két hetet
ott töltöttem, sokkal rosszabb lesz elszakadni tőle. Jó volt ott lenni, mert
nyugalom van és meleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése