Lássuk, mi is történt az utóbbi napokban... Múlthéten a főbérlőnk szembesített azzal, amit már amúgy is sejtettem, hogy elkezdik az átalakítást tavasszal, ami azt jelenti, hogy márciusban költözni kéne. Már a legelején is ettől tartottam, de magamra erőltettem azt, hogy ne tépelődjek ezen, mert az rányomná a bélyegét az itt töltött időre. Tegnap végül kimondtuk a végszót, a március 15-i hétvégén költözünk. A szülőknek még csak tegnap mondtam meg, talán jobb is, apu egész jól fogadta, anyu jobban letört.
Megint jöhet az albérlet keresés, költözés. Az igazság az, hogy hiába jó ez a lakás, de ennyi idő pont elég volt belőle. Nyáron tudtuk volna rendesen kiélvezni az ittlétet. Voltak olyan dolgok, amik nem voltak megfelelőek, de együtt lehetett élni velük, pl a kazán, a fűtés, a szomszédok, a nyikorgó padló, a poloskák, többek között. De költözni elég fárasztó, addig gyűjteni kell az energiát. Nagyon szeretném, ha egy normális albérletet találnánk. Megkérdeztem a lányokat, mit szólnának, ha Mei-lin is felköltözne, nagyon sajnálom szegényt és nagyon szeretnék segíteni neki. Azt mondták, hogy amíg külön szobája lesz mindenkinek, akkor benne vannak. Neki még nem mondtam, de mondani fogom, hogy ne élje bele magát, hogy biztosan találunk megfelelő lakást.

Úgy volt, hogy papok és prostik bulira megyünk ^^ Végül nem lett belőle semmi, Kaori hazament, mert holnap sminkversenye lesz, Alya is hazament, most csak én vagyok itt. Lehet, hogy jobb is, hogy nem mentünk, ki tudja.
De ng-re megyünk, jön Reila is.

Erről jut eszembe... Tavaly fb-n megbökött egy koreai srác, talán az ng-s résztvevők között látott. Nem reagáltam rá akkor, de most véletlenül nem őt böktem vissza Reila helyett? Azonnal írt. Pf. Nem írtam vissza rögtön, majd csak vagy két nap múlva. Szerintem az idióta amúgy is elfelejtette, hogy megbökött és azt hitte, hogy akarok valamit tőle.

Csak tudnám, mi értelme van annak, hogy minden éjjel rosszat álmodok. Három nappal ezelőtt már úgy feküdtem vissza, miután felébredtem a sokadik hülyeségre, hogy azt mondtam, meg ne próbáljak utána rosszat álmodni; már nagyon mérges voltam. Ma már ott tartok, hogy oké, jöjjön a következő, nem lepődök meg, csak akkor derüljön ki végre.

Múlt hétfőn voltam fodrásznál. Megdicsért, hogy látszik, hogy vigyázok a hajamra, mert nagyon sokat változott, mióta hozzá járok. Mondtam, hogy még szép, ha valaki megijed, hogy kihullik a haja, jóhogy megpróbálja megállítani. Megmértük, a leghosszabb tincs 27,5 centi. Pedig a teákat és olajokat csak kb november első hetében kezdtem használni. Több lesz ez, mint fél év, ahogy hittem, hogy a hajam rendbe jöjjön. Ehhez nem ártana más dolgokat is kiküszöbölni, de majd annak is eljön az ideje. Már ez is haladás, siettetni már úgysem tudom jobban.

Belekezdtem a Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvbe, amit eredetileg apunak vettem. Tetszik a stílusa, olyan angolos, a fordítás is nagyon jó! Azt hiszem, meg fogom nézni a filmet is.