Előfordulhat-e, hogy ha valaki egyre kevesebb dolgot árul el magáról, azon egyszerű okoknál fogva, hogy úgy gondolja, hogy mondanivalója, gondolatai nem érdekelhetik az embereket vagy úgy érzi, hogy nem tartoznak másra, aztán egy idő elteltével mégis csak megered a nyelve és úgy tűnik, annyira megszokják az emberek és tényleg nem érdekli őket, mit mond és szinte meglepődnek rajta, hogy "jé, ez meg miért beszél arról, ami érdekli" vagy hogy "jé, ennek van véleménye"? Hát szerintem előfordulhat :D Aztán rájön, hogy tényleg jobb, ha befogja a száját, mert tök felesleges jártatnia.
Aztán, azt kéne még megértenem, hogy mi a bánatért idealizálunk? Miért? Miért jobb az nekünk? Meg egyáltalán. Hogy jutott az eszünkbe, hogy idealizáljunk? Miért feltételezünk valamit, ha egyszer meg is tapasztalhatjuk? Vagy nem, de akkor is rengeteg rossztól megkímélhetnénk magunkat. Ha egyszer nincs értelme.
Ma beszélgettem kicsit az egyik csoporttársammal, amíg le nem szálltam hazafelé jövet a metróról. Nagyon szimpatikus, jó dolgokat mondott, kár, hogy nincs alkalmam vele többet beszélni.
Rájöttem arra, hogy olyan sok mindenről szeretnék többet megtudni, hogy mindenbe csak belekapok, aminek így nem sok értelme van, mert nem haladok egyről a kettőre. Nagyon nehéz a figyelmemet sokáig egyfajta dologra összpontosítani, mert ha nem is vesztem el az érdeklődésemet, egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig egyvalamivel foglalkozni.
Most először kipróbáltam, hogy lehet hidegen sajtolt olajjal szempillaspirált eltávolítani. Nagyon bevált! o.o Először ráragadt a szememre a vatta és nem is akart lejönni a festék, de aztán eszembe jutott, hogy el kell dörzsölni jól az olajat, hogy leoldódjon a szemről, és utána olyan jól lejött, mint ahogy a sminklemosóval se jönne le, mert ahogy megmostam az arcom, semmi festékmaradványt nem láttam a szemem alatt! Semmit. Ezután ezt a módszert fogom használni. Igaz, hogy most vettem egy új flakon szőlőkivonatos sminklemosót (utána esett le megnézni, hogy nyilván abban is van SLS és hasonlók), de azt majd a vízálló sminkre fogom használni, amit úgyis ritkán használok.
Ez csak úgy eszembe jutott :3 Emlékeztet valamire.
Aztán, azt kéne még megértenem, hogy mi a bánatért idealizálunk? Miért? Miért jobb az nekünk? Meg egyáltalán. Hogy jutott az eszünkbe, hogy idealizáljunk? Miért feltételezünk valamit, ha egyszer meg is tapasztalhatjuk? Vagy nem, de akkor is rengeteg rossztól megkímélhetnénk magunkat. Ha egyszer nincs értelme.
Ma beszélgettem kicsit az egyik csoporttársammal, amíg le nem szálltam hazafelé jövet a metróról. Nagyon szimpatikus, jó dolgokat mondott, kár, hogy nincs alkalmam vele többet beszélni.
Rájöttem arra, hogy olyan sok mindenről szeretnék többet megtudni, hogy mindenbe csak belekapok, aminek így nem sok értelme van, mert nem haladok egyről a kettőre. Nagyon nehéz a figyelmemet sokáig egyfajta dologra összpontosítani, mert ha nem is vesztem el az érdeklődésemet, egyszerűen képtelen vagyok huzamosabb ideig egyvalamivel foglalkozni.
Most először kipróbáltam, hogy lehet hidegen sajtolt olajjal szempillaspirált eltávolítani. Nagyon bevált! o.o Először ráragadt a szememre a vatta és nem is akart lejönni a festék, de aztán eszembe jutott, hogy el kell dörzsölni jól az olajat, hogy leoldódjon a szemről, és utána olyan jól lejött, mint ahogy a sminklemosóval se jönne le, mert ahogy megmostam az arcom, semmi festékmaradványt nem láttam a szemem alatt! Semmit. Ezután ezt a módszert fogom használni. Igaz, hogy most vettem egy új flakon szőlőkivonatos sminklemosót (utána esett le megnézni, hogy nyilván abban is van SLS és hasonlók), de azt majd a vízálló sminkre fogom használni, amit úgyis ritkán használok.
Ez csak úgy eszembe jutott :3 Emlékeztet valamire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése