Eljutottam odáig, hogy végre tudok írni. Eddig netem nem volt, tegnapelőtt, ahogy hazajöttem, nem kapcsoltam gépet, tegnap időm nem volt. Pedig az elmúlt két hétben már többször is le akartam ülni írni, aztán majd feltöltöttem volna, de volt más, ami lefoglalt. Úgyhogy amit most írok, fejben már leírtam egyszer ^^

Pont két hete beköltöztünk a lakásba :B Már napokkal azelőtt elkezdtünk dobozolni, a dobozok kint gyűltek a nappaliban. Kaori hamarabb hazaköltözött egy nappal, ő valószínűleg már Londonban van vagy már el is indult leendő lakhelyére. Remélem, hogy ír, amint tud. Vasárnap feljöttek apuék, 9 körül megérkezett a segítség, a lakásunk régi tulajdonosa két munkatársával, telepakoltuk az autókat és átvittük a másik lakásba, de mivel egy kisebb autót hozott, nem hiszem, hogy gondolta volna, hogy annyi cuccunk van, apuval még vagy háromszor kellett fordulni, legvégül anyu is jött már velünk.
Még mindig nem érzem, hogy saját lenne, mondtam is anyunak, mikor kérdezte, hogy még mindig olyan, mintha albérletben lennék, még mindig olyan, mintha ideiglenes lenne.
A héten elintéztük a közmű átírásokat is, elvitt R, a volt tulajdonos és együtt kitöltöttük a papírokat. Nagyon rendes volt tőle.
Net még nincs, de nem is volt baj, mert lehet, azon lógtam volna :B Úgyhogy a két hét alatt egyszer neteztem, amíg egy estére hazajöttem. És még a gépet se kapcsoltam be. Lehet jobb lett volna az írás szempontjából >.>

Most csütörtökön szintzáróztunk a nyelvsuliban. 7 vagy 8 feladat volt. És volt szóbeli is T.T Annyira egyértelműnek vették, hogy van, hogy nem mondtak semmit róla, én persze leblokkoltam ^^; De a következő már jobb lesz. Nem akartam elsőként menni, csak húzódoztam, erre azt mondja az igazgató, hogy: naaa, menjek, legalább túl leszek rajta, legyek én az első, mivel elsőként értem oda, annyira húzódozok neki, hogy még a végén azt hiszi, hogy..... nem kedvelem. Azt hittem, hogy rosszul hallok ^^; Mondtam neki, hogy nem szeretek beszélni és hogy le vagyok fáradva. Hát nem is ment valami fényesen :D Remélem, hogy 80%-nál nem lesz kevesebb.

Úgy rajzolnék már, de mindig van más, amit csinálni kell. Írnék is, de vagy nincs kedvem vagy ha teljesen alkalmatlan az időpont, akkor jön rám a késztetés, hogy azonnal írjak. Hímezni akartam a zászlót, de azt meg nem hoztam magammal. Meg még levelet is kéne írnom, ha már elhatároztam.
És úgy mennék már futni is. Úgy érzem, hogy amint jó idő lesz, olyan lesz, mint a startpisztoly hangja. Meg tollasoznék meg hegyet másznék meg kezdenék valamit magammal. Úsznék *.* Bicikliznék. Csak lenne már jó idő. Bezzeg február utolsó két hetében már visszaszámoltam. Már csak két hét, már csak egy hét, mondtam. És tessék, március van, holnaptól április és hideg még mindig.
Na meg ültetném azokat a magokat, amiket most meg tavaly vettem, már úgy várom. Egyre jobban azt érzem, hogy ilyesmivel is szeretnék foglalkozni.

A héten azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Nagyon nagyon élethű volt. Vajon hogy lehet érezni valamit, ha még sosem éltem át. Ahogy belecsöppentem az álomba, megéreztem, hogy nagy a hasam. Éreztem, hogy feszül, hogy ott van, hogy megmozdult bennem. Aztán görcsölni kezdett, megijedtem, hogy nem vagyok felkészülve, nem a gyerekre, hanem a szülésre, hiszen csak pár pillanattal azelőtt tudtam meg, hogy terhes vagyok. Álom volt, na :D Rátettem a kezem a hasamra és úgy is éreztem, hogy mozog bennem. Aztán mély levegőt vettem és azt mondtam magamban, hogy csak lazítani kell, akkor nem fog annyira fájni. De kiderült, hogy még csak néhány hónapos, a hasam alapból görcsölt, még nem fogok szülni. Hihetetlen volt.

Fodrászhoz akartam menni, de nem jött össze. Tanulni kellett, meg az idő se volt a legjobb és pont akkor állított be R, mikor készültem és mikor végeztünk és odaértem a fodrászhoz, kiderült, hogy már nincs aznap bent. Másnap meg lemaradtam volna már a hajvágós napokról. Úgyhogy még egy hónapig várnom kell, pedig azt terveztem, hogy többet vágatok belőle. Mindig eltervezem, de az utolsó napokban mindig meggondolom magam. Egy hónap múlva meglátom, milyen kedvemben leszek.

A gazette jön Európába, összesen 3 országba. Mégis mit gondoltak ezzel? Már elkezdtem írni a levelet nekik, hogy megmondom a magamét :D Finoman.


Ezt meg tegnap találtam xD Szerintem jól csinálják :D És hát a szövege, uhhh xD

Anyuék fogták magukat és délelőtt megint feljöttek, hogy lakást nézzenek. Hármat néztünk volna, de az egyik tulajdonos nem szólt vissza, a másik úgy néz ki, hogy talált magának egy vevőt, a harmadik egy kétszobás volt, aminek már úgy indultam neki, hogy nem kéne..., pedig tegnap meg tegnapelőtt már én is ezen gondolkoztam. Viszont mikor beléptünk, jó értelemben véve csalódtam. Teljesen fel van újítva, barna laminált padló van lerakva, új faablakok vannak berakva, szépen lecsempézve a konyha és a fürdő is, szép színekre vannak lefestve a falak. És még kamera is van a bejáratnál. Mondtam, hogy nekem tetszik nagyon. Ráadásul ki tudnak költözni hétvégén. És a tulajdonos testvére még a költözésben is tudna segíteni. Ezt a mázlit :) És még a bútorok jó részét is otthagynák. Miután megnéztük, váratlanul felhívott minket az, akinek a nagyanyja felemelte az árat, hogy érdekel-e minket még. Én megijedtem, hogy annyira tetszett, amit megnéztünk, mi van, ha a másik jobb lesz? De nem volt annyira jó állapotban, mint a kétszobás, úgyhogy már le is tettük a foglalót, csütörtökön megírjuk a szerződést. Végre vége ennek az egész keresgélésnek, már nagyon belefáradtam.

Az előbb nézegettem a képeimet és rájöttem, hogy rengeteg van, amit még fel akarok rakni. Rá kéne szánni egy kis időt.

Nem emlékszem, hogy D-t posztoltam volna eddig, úgyhogy íme:

Nem maradunk annál a háznál, amit szombaton megnéztünk, nem merik bevállalni anyuék, nem bíznak a tulajdonosban. Van áramtartozása és ki tudja, mi még, rajta kívül két tulajdonossal, akik az Egyesült Államokban élnek.
Megpróbáltam megnyugtatni őket, hogy nem szabad olyan gyorsan beleugrani, ki kell várni a megfelelőt, hiába mondták, hogy meg kell alkudni, engedni kell a feltételekből. Meg hát úgy néz ki, hogy mennek felfelé az ingatlan árak. Mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, mert nagyon feszültek amiatt, hogy ez már nem az első, ami nem jött össze, felejtsék el, ami volt. Már arra is gondoltam, hogy a kaszásdűlői részen is szétnézek. Meg hogy nem három, csak kétszobásat vegyünk.
Albérletet meg majd holnap fogunk nézni. Húzós, húzós. Nemsokára szintzáró, arra is kéne tanulni, ami nehéz lesz.

A szappan meg úgy tűnik, hogy beválik, de úgyis hosszabb idő múlva derül ki, hogy milyen. Mondjuk az első szappanok már a pár nap alatti használattól is viszketést hoztak rám.
Ja, elromlott a kazánunk, meleg víz van, fűtés viszont nincs.

Vagy egy éve hallhattam az egyik tumblr-es oldalon ezt a zenét, és most ahogy láttam a tv-ben az ajánlóját, nem jutott eszembe, hogy mégis hol találkoztam vele. Mikor rákerestem, akkor láttam, hogy ez tényleg ennek a sorozatnak a zenéje.

Az autó meg lett javítva, azzal nincs gond. Ma itt voltak anyuék megint, megnéztünk három lakást, az egyiket én is tegnap. Abban lenne mit felújítani és még nincs is leszigetelve, a harmadik lakásnál még mérők sincsenek, a második viszont szigetelt, mérős, új ablakos, viszonylag új burkolatos, viszont volt két kisebb kutya ott, amik összerágták az ajtókat és hát az a kutyaszag.... A III. kerületben van, az egyik nagyobb út mellett, de nem az útra néz. Egyedül a hellyel van kis bajom, mert a belsejét meg lehet csinálni, új fűrészporos tapéta meg festés, meg az ajtók. Nagy eséllyel maradunk ennél.
Azzal a lemondott lakással kapcsolatban beszéltek anyuék a közvetítővel. Megértem őket, meg van a saját problémájuk, kitartást és a lehető legjobbakat kívánom nekik.

Albérlet még nincs, eddig kerestem, volt egy néhány, amit felhívtam, amelyik ingatlanközvetítős volt és regisztrálni kellett volna, hogy betekintést nyerjünk az adatbankjukba. Hát köszii. Egyet megnéztünk, az olyan jó belső udvaros épületben volt, nagyon tetszett, csak a szobában nem fértünk volna el. A másik szobában két lány lakott, mindkét szobához volt egy kis fürdőszoba, a miénk lett volna a zuhanyzós, együtt a wc-vel. Azt nem szeretem. Ráadásul a szobából nyílt.
Lehet, hogy Alya unokanővéréhez megyünk erre az egy-másfél hónapra, lehet, hogy nem, mert nincs elég hely, de két napon belül el kellene dönteni.

Amíg a közvetítőre vártunk, elmentünk a közeli piacra, és ahogy ott sétálgattunk, vettünk egy táskát. Komolyan, annak a táskának jobban örülök, mint a lakásnak, mert belefér a mappám és még a könyvem is. Már egy ideje táskát akarok venni. Ami eddig volt, azt a D koncert előtt vettem és eddig bírta. Vagyis már egy ideje kopott és ki is szakadt belőle egy kis darab. Ennek a másiknak erős szövet az anyaga és színes, és csak 1700 ft volt *.*

Meg vettem két új szappant is! Az egyik csoki-vaníliás, a másik holt-tengeri iszapos, kecsketejes, meg persze más összetevők is vannak benne. Majd rakok fel képet.

El is feledkeztem az üstökösről!! Panstarrs a neve és 7-8-tól lehet az országban látni, 9-11 között lesz a legfényesebb, de április közepéig lehet majd látni szabad szemmel. Ahogy megtaláltam újra a linket, szaladok kinézni az ablakon, látom, hogy teljesen befelhősödött az ég. Majd talán holnap.

Tegnap éjszaka elaludtam a tévé előtt, és mikor felébredtem, az egyik csatornán egy ismerős sorozattal találkoztam, gyerekkorom egyik jól ismer francia sorozatával, a Második csókkal. Virginie, Luc, Anthony és a többiek, alig hittem el, hajnali három körül :D Egymás után két rész, tömör gyönyör :D Akkor biztos oda voltam érte.

Lakás ügyben azóta történtek dolgok, megbeszéltek a szülők egy találkozót egy lakáshoz holnap délelőttre, de este visszahívtak minket, hogy lemondják, mert a tulajdonos fia beteg lett, kórházba került. Nem különös? Most már nagyon kíváncsi vagyok. Na meg persze fel tudnék rúgni valakit :D

Ó és azt el is felejtettem, hogy elromlott az autónk :D Még ha meg is tudják javítani holnapra.... Valami nincs rendben itt.

Na most lett elegem ebből az egészből. Felhívta apu az egyik tulajdonos nagymamáját, aki igazából lakik a lakásban és a meghirdetettnél 2 millió forinttal többet kér azzal ellentétben, ami meg volt hirdetve mind a két ingatlanos netes oldalon. Úgyhogy annak is lőttek szerintem. Csak tudnám, mire akarja költeni, mikor vén, mint az országút.

Szerintem holnap visszamegyek és nézünk albérletet. A hócipőm is tele van.

Úgy látszik, hogy tartogat még meglepetéseket az élet :D Előző bejegyzésem után egy nappal felhívott apu, hogy nem adják el a tulajdonosok a lakást. Mondom, mii? Nem merik eladni addig, amíg fél év nem telik le, mert a férjjel fél éves szerződést kötöttek kint Norvégiában (vagy hol), és ha a próbaidő alatt történik valami, nem tanulja meg a nyelvet jól vagy akármi közbe jön, akkor vissza kell jönnie a családnak Magyarországra. Nem várnánk-e augusztusig, kérdezik.

Úgyhogy nekiálltam újra lakásokat keresni. Mondtam magamban, köszi, de bmeg... Merthogy azt kértem az univerzumtól (na igen :D ), hogy legyen olyan jó, mint amit kértem, vagy annál még jobb, de nem gondoltam, hogy nem áll meg annál az egy lakásnál. Úgyhogy ezután már csak jobb lesz. Persze én egyet se találtam, ideges is lettem, láttam előre az új albérletbe költözést, de anyuék találtak egy párat azon a környéken. Különösen egy fogta meg a figyelmünket. Úgy volt, hogy szombaton feljönnek megnézni. Kiderült, hogy nem csak ingatlanközvetítőn keresztül árulják a házat, hanem más oldalon is. Felhívták hát apuék a tulajdonost is. Az ingatlanközvetítő meg azt mondta, hogy a tulajdonosok elutaztak hétvégére, így lőttek a szombatnak, maradt a kedd megnézni, mert anyuéknak hétfő nem jó. Aztán kiderült, hogy több tulajdonos van, azt hittük, hogy az ingatlanos hazudott nekünk és nem is utaztak le vidékre, de ma kiderült, hogy az egyik tényleg vidéken van. A lényeg, hogy szombaton hazajöttem, kedden megyünk vissza megnézni a lakást. Plusz pont, hogy ki tudnak belőle időben költözni. Csak tényleg legyen jó. Talán azért kellett másikat keresnünk, hogy ne kelljen még kétszer költözni.

Persze elvicceltük a dolgot a lányokkal, mondtuk is, hogy megyünk a híd alá, ők meg kitalálták, hogy öko-házba költözünk a Rózsa-dombra xD Földbe süllyesztett házunk lesz, és vaddisznót fogunk enni. Én meg mondtam, hogy lecsórunk egy napelemet valamelyik panelprogramos házról :B Ezután találták anyuék az új lakást.

Anyu azt mondja, hogy úgy látja, hogy én is megharagudtam a főbérlőnkre. De mondtam neki, hogy nem így van. Nem akarok rá haragudni. Legyen az az ő baja, hogy ilyen. Úgyis sejtettük talán, hogy ez lesz a vége. És úgyis mindenki a saját érdekét nézi. Nagyon szeretnék valakivel találkozni és megismerni, aki teljesen önérdektől mentes, teljesen önzetlen.

Szóval ez van. Legalább nem unatkozunk. És lesz mit mesélni egyszer. Kíváncsian várom, lesz-e folytatás. Még nem tudom elképzelni, milyen lesz a saját lakásunkban lenni. Eddig mindegyik albérlet csak átmeneti volt, mondtam is itthon, hogy még ennyi év után is inkább vagyok otthon itt, mint az albérletben. Mindenesetre kikötöm, hogy nem az én lakásom lesz. Teljes egészében a szülőké.

Azt hiszem, belevágok a 30 napos programba. Azt mondják, ennyi idő alatt tud az ember valaki szokást felvenni vagy elhagyni. Ezzel nem értek egyet teljesen. Viszont jól esik szinte minden este olvasni egy kicsit, még ha fél oldal is az, mert annyira álmos vagyok, hogy többre már nem futja.

Teljesen máshogy történt minden, mint ahogy elképzeltük. Mikor írtam Mei-linnek, hogy szeretne-e felköltözni, másnap délelőtt felhívott apu, hogy inkább vegyünk egy lakást, ne menjünk albérletbe. Mióta először szóba hozták, azóta tiltakoztam ellene, de végül beláttam, hogy van értelme. Így írni kellett Mei-linnek, hogy nem tud velünk összeköltözni, mert akkor maximum 3 szobásat veszünk, szegényt nagyon letörte a hír, pedig úgy néz ki, összejön neki egy könyvkötő tanfolyam, azon tanakodott, hogy inkább arra menjen, vagy hagyjon mindent a fenébe és költözzön fel, de mire döntött volna, hogy jön, addigra mi már a vásárlás mellett döntöttünk.

Óriási volt a nyomás, azt akarták, hogy minél hamarabb vegyünk egyet, de ebben igazat adtam a mostani főbérlőnknek, nem szabad az ilyet elkapkodni. Anyuék meg már az elsőnél leragadtak, aztán a másodiknál, alig tudtam őket lebeszélni. Újra világvége érzésem volt, a minden összeesküdik dolog, megint még jobban menekültem volna a legmesszebb lévő emberek nem lakta helyre. Ha már veszünk, akkor annak olyannak is kell lennie, amiért érdemes pénzt kiadni, de néhány nap alatt képtelenség a legjobbat megtalálni. Feljöttek anyuék, hogy na, az lesz a jó, amit előző nap megnéztem, pedig én nem akartam, hogy az legyen. De végül le tudtam őket beszélni. Az is benne volt a dologban, hogy március 16-án költözni kell, tehát addigra üresnek kell lennie a lakásnak. Megnéztük azt a lakást, ők is rájöttek, hogy rossz döntés lenne, útközben megbeszéltük, hogy akkor inkább menjünk addig másik albérletbe. Másnapra lebeszéltünk egy lakásnézést, ami igaz, hogy júniustól lenne csak költözhető, de majdnem minden feltételnek megfelel. Itt aludtak, megnéztük másnap. Csak egy elválasztó falat kell felhúzni az egyik szobához és oké. Úgyhogy ma voltam a Földhivatalban megnézni a tulajdoni lapot, hogy minden oké-e vele. Alig találtam oda, itt a házszámozás nagyon rosszul van megoldva, ide-oda ingáztam az út két oldala között, míg végül megtaláltam, de odaértem időben.
Anyuék már azzal a szándékkal veszik a lakást, hogy majd egyszer felköltöznek ide. Hozzám. Emlékeztettem anyut, hogy én viszont nem tervezek itt maradást.

Persze én, mint a legapróbb dolog megvétele után is, bepánikolok, hogy jót választottam-e, jó lesz-e, nem fogom-e megbánni. És hát ez mégis csak egy lakás. Elég végleges dolog, amit nem lehet évente lecserélni, ha megunja az ember. Mert az ember mindig azon gondolkozik, hogy biztos van jobb is. De ha felhozom a pozitív dolgokat is mellette, akkor kicsit megnyugszom. És nem szabad telhetetlennek sem lenni. Most már egészen örülök neki.

Aztán most, hogy két és fél hét múlva költözni kell, nem tudjuk, hogy milyen albérletet keressünk, mert Kaori lehet, hogy kiutazik külföldre, lehet, hogy nem. Úgy volt, hogy vasárnap hívják, hogy mehet-e, de még eddig semmi.

Voltunk groove-on, de Alya végül nem tudott jönni. Nem volt egy nagy szám, attól jobban kifáradtam, mikor hazafelé jöttünk, mert a buszmegállóra nem volt kiírva az az éjszakai járat, amivel haza kellett volna jöttünk és ezért az egyel korábbi megállóban a visszafelé vezető buszra szálltunk fel. Néhány megálló után jöttem rá, hogy ellenkező irányba megyünk, leszálltunk, vártunk egy buszt, felszálltunk, de hamarabb szálltunk le róla egy megállóval, mint kellett volna, úgyhogy sokat sétáltunk hazáig.

Képeket is kéne már felpakolni, de maaaajd...

Lássuk, mi is történt az utóbbi napokban... Múlthéten a főbérlőnk szembesített azzal, amit már amúgy is sejtettem, hogy elkezdik az átalakítást tavasszal, ami azt jelenti, hogy márciusban költözni kéne. Már a legelején is ettől tartottam, de magamra erőltettem azt, hogy ne tépelődjek ezen, mert az rányomná a bélyegét az itt töltött időre. Tegnap végül kimondtuk a végszót, a március 15-i hétvégén költözünk. A szülőknek még csak tegnap mondtam meg, talán jobb is, apu egész jól fogadta, anyu jobban letört.
Megint jöhet az albérlet keresés, költözés. Az igazság az, hogy hiába jó ez a lakás, de ennyi idő pont elég volt belőle. Nyáron tudtuk volna rendesen kiélvezni az ittlétet. Voltak olyan dolgok, amik nem voltak megfelelőek, de együtt lehetett élni velük, pl a kazán, a fűtés, a szomszédok, a nyikorgó padló, a poloskák, többek között. De költözni elég fárasztó, addig gyűjteni kell az energiát. Nagyon szeretném, ha egy normális albérletet találnánk. Megkérdeztem a lányokat, mit szólnának, ha Mei-lin is felköltözne, nagyon sajnálom szegényt és nagyon szeretnék segíteni neki. Azt mondták, hogy amíg külön szobája lesz mindenkinek, akkor benne vannak. Neki még nem mondtam, de mondani fogom, hogy ne élje bele magát, hogy biztosan találunk megfelelő lakást.

Úgy volt, hogy papok és prostik bulira megyünk ^^ Végül nem lett belőle semmi, Kaori hazament, mert holnap sminkversenye lesz, Alya is hazament, most csak én vagyok itt. Lehet, hogy jobb is, hogy nem mentünk, ki tudja.
De ng-re megyünk, jön Reila is.

Erről jut eszembe... Tavaly fb-n megbökött egy koreai srác, talán az ng-s résztvevők között látott. Nem reagáltam rá akkor, de most véletlenül nem őt böktem vissza Reila helyett? Azonnal írt. Pf. Nem írtam vissza rögtön, majd csak vagy két nap múlva. Szerintem az idióta amúgy is elfelejtette, hogy megbökött és azt hitte, hogy akarok valamit tőle.

Csak tudnám, mi értelme van annak, hogy minden éjjel rosszat álmodok. Három nappal ezelőtt már úgy feküdtem vissza, miután felébredtem a sokadik hülyeségre, hogy azt mondtam, meg ne próbáljak utána rosszat álmodni; már nagyon mérges voltam. Ma már ott tartok, hogy oké, jöjjön a következő, nem lepődök meg, csak akkor derüljön ki végre.

Múlt hétfőn voltam fodrásznál. Megdicsért, hogy látszik, hogy vigyázok a hajamra, mert nagyon sokat változott, mióta hozzá járok. Mondtam, hogy még szép, ha valaki megijed, hogy kihullik a haja, jóhogy megpróbálja megállítani. Megmértük, a leghosszabb tincs 27,5 centi. Pedig a teákat és olajokat csak kb november első hetében kezdtem használni. Több lesz ez, mint fél év, ahogy hittem, hogy a hajam rendbe jöjjön. Ehhez nem ártana más dolgokat is kiküszöbölni, de majd annak is eljön az ideje. Már ez is haladás, siettetni már úgysem tudom jobban.

Belekezdtem a Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvbe, amit eredetileg apunak vettem. Tetszik a stílusa, olyan angolos, a fordítás is nagyon jó! Azt hiszem, meg fogom nézni a filmet is.

Megvettem a vaddisznósörte hajkefe helyett a disznósörte hajkefémet :D Mivel a hajam vékony szálú, kis kefét vettem, abból pedig csak világos volt, úgyhogy maradt az. De megnyugtattak, hogy az is ugyanolyan hatású, mint a vaddisznós :D Holnap megyek a fodrászhoz és levágatom azt, ami a két hónap alatt lenőtt. Vettem egy organikus sampont is, semmi kemikália, ártalmas összetevő nincs benne.

Megvettem dr. Szondy Máté Megélni a pillanatot című könyvét is. Belekezdtem, de még nem haladtam sokat vele.

Kedden itt volt anyu, hozott nekem hazai kosztot :D Szilvásgombócot is. És előző nap arra gondoltam, hogy fog hozni, pedig nem is mondta azt is csinál *.*

Kedden voltam a nyelvsuliban is, beültem megnézni egy csoportot, hogy milyen. Négyen tanulnak abban a csoportban, a tanár, aki akkor tartotta az órát, nagyon aranyos, de a másik is, aki a csütörtöki órát tartotta, azon már rendesen diákként vettem részt.

Péntek délután jött hozzánk Reila és elmentünk megnézni A király és a komédiás c. filmet. Jó film volt, ha úgy vesszük, tényleg jó a vége is, amiről Alya is próbált nagyon győzködni, de mondtam neki, hogy nagy az elhatározás bennem, hogy többet ilyen filmet nem nézek meg.

Aztán tegnap elmentünk és Reilával hárman megnéztük A Hobbitot. Legközelebb 3D-ben nézzük meg. És elterveztük, hogy a legközelebbi premier előtti vetítésre be fogunk öltözni xD Majd még meglátjuk, mi lesz belőle :D Jó volt a film, izgalmas volt, ijesztő állatokkal, aminek nem jut eszembe a neve. Meg persze az orkok, uhh. Kisteremben voltunk, én ültem a fal mellett, ami annyira nem volt baj, mert szétterpeszkedtem és megtámasztott a fal.

Éjszaka azt álmodtam, hogy megszállták a Földet a földönkívüliek. Egy tengerparton voltam sok emberrel és Nahko Beart hallgattuk, ahogy énekel és gitározik :) Azután észrevettem a sötétkék égbolton többszínű, ovális többrétegű köröket egymás mellett és alatt, amelyek enyhén lüktettek, pulzáltak. Akkor jöttem rá, hogy az egy űrhajó, csak a testét nem lehet látni. Mindenki megijedt. Utána apró kötelek vetődtek a partra a végükön apró kampókkal, amiket megpróbáltam visszadobni, de néhány beleakadt a kezembe. És az egyiken volt egy apró földönkívüli. Na ez már kicsit abnormális volt.
Mostanában ez nem az első ilyen álmom, kezd kicsit nyomasztó lenni.

Tetszik az energiájuk :3

Ugye mindenki a saját hibájából tanul? Én is megtanultam valamit ma, nem szabad beleinni csak úgy a tejbe, még ha az illata jónak is tűnik.
Reggel úgy ébredtem, hogy piszok rosszul éreztem magam és nem tudtam, mitől. Itt feküdtem, először csak furcsán éreztem magam, aztán egyre rosszabbul. Émelyegtem, persze be is pánikoltam, próbáltam normálisan levegőt venni, de csak kapkodtam össze-vissza. Azt hittem először, hogy a fáradtságtól van, mert tegnap is sokáig voltam fent és Alya is pont ezt mondta, hogy csak lézengett egész nap, gondoltam, nekem is az lehet a bajom. Utána már azzal mentem be a wc-be, hogy itt bizony hányás lesz ^^ A hideg levegő jót tett valamennyire, tudtam hosszabbakat is lélegezni utána. Közben azon gondolkoztam, hogy akkor szokott így reagálni a szervezetem, ha valami olyan van benne, ami nem oda való és feltétlenül el akarja azt távolítani, de nem jutott semmi eszembe, hogy olyat ettem volna, ami a rosszullétet okozhatta. Mindent végigpörgettem, hogy mit ettem este. Gyömbérteát akartam főzni, de nem lett volna bennem annyi erő, szerencse, hogy Kaorinak volt főzve. Behoztam egy lavórt, biztosítékképpen, és próbáltam elaludni. Nagyon nehezen ment, mert sehogy sem volt kellemes feküdni, háttal főképp nem, úgyhogy maradt az oldalamon fekvés. Délben kopogott be Kaori, hogy jobban vagyok-e már. Akkor már nem volt hányingerem szerencsére, kimásztam az ágyból és főztem magamnak teát és akkor ugrott be a tej. Tegnap este gondoltam egyet, és inni akartam belőle, megmelegítettem és beleittam. Az illatával semmi gond nem volt, ki gondolta volna. Az íze sem volt annyira savanyú, éppen csak egy kicsit. Úgyhogy a tej volt az, amitől rosszul lettem. Akkor azért megijedtem, mikor azt hittem, hogy csak úgy...

Jövő hétre beszerveztünk magunknak egy filmvetítést a Koreai Kulturális Központba. És nagy szerencse, hogy itt van nem messze hozzánk. Péntek este 19 órától lesz, The king and the clown címmel. Megyünk mi hárman, meg Reila. Mindenki kíváncsi, hogy milyen lesz, azt mondják, hogy nagyszerű film. Én csak attól félek, hogy dráma lesz a végén.

Ja igen, a szomszédban meg megint veszekedtek. Nem tudom, hogy nem tudják, hogy mennyire vékonyak a falak, de nem igazán fogták vissza magukat. A pasi egy mocskos szájú, bunkó, egoista hímsoviniszta (legalábbis eddig ez jött le), aki úgy beszélt a barátnőjével, mint egy utolsó féreggel. Olyan szavakat használt, hogy csak néztem. Mondjuk a lány se válogatta meg mindig a szavait. Nem tudom, minek vannak még együtt. Mert már a múltkor is szakítottak.

Ha ezt, amit eddig csináltam, hajnövesztésnek neveztem, ami ezután jön, már nem tudom, minek hívjam. Ha ez volt a 100%, akkor ezután 150% lesz :D Ahogy átolvasgattam azt a hajnövesztős blogot, teljesen lázba jöttem. Fogok rendelni olyan olajat, amit ő használ. És alig férek a bőrömbe, mert fodrászhoz akarok menni. Egy hete majdnem elmentem, de visszafogtam magam. Ki kell várni a jövőhét szombatot. Akkor lesznek a hajvágós napok és akkor lesz két hónapja, hogy fodrásznál voltam és azóta olyan hosszúra nőtt, amekkora előtte volt.
Vettem még búzacsíraolajat és illóolajakat is, nagyon bele akarok lendülni most. És veszek vaddisznósörtés hajkefét *.*

A duzzasztógátra visszatérve, úgy tűnik, hogy egyre több külföldi írja alá a petíciót, de még mindig a magyarok vannak többségben. 5 nap alatt négyezren írták alá, és már tízezerrel több aláírást gyűjtöttek, mint amennyi ki volt eredetileg tűzve.

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/97.php

Azt hiszem, valami fémszilánk állt ma a körmömbe és nem tudom kiszedni. Eddig a jobb kezemen lévő hüvelykujjammal nem tudtam fogni, mert a bőr felettig leszakadt a körmöm, most meg a ballal nem fogok tudni, mert fáj. Nagy problémák, tudom, de akinek rövid a körme, nem tudhatja, milyen ez.

Volt a főbérlő a kivitelezőknek megmutatni a lakást, szerintem kora nyáron költözünk is. Az otthoniak nem örültek túlzottan, de mondtam, hogy ráérünk akkor gondolkozni meg bosszankodni, ha biztos lesz.

Brazíliában a világ harmadik legnagyobb vízi erőművét akarják felépíteni 400000 hektár erdő, így az ott élő állatok elpusztításával, az ott lakó indiánok kitelepítésével, olvastam ma egy petícióban. Arra kérik az embereket, ha csak annyival is, hogy aláírják, de járuljanak hozzá az építkezés elleni tiltakozáshoz. Messziről tényleg nem lehet sokkal többet segíteni, csak hogy kifejezzük mélységes egyet nem értésünket. És meglepődve láttam, miután aláírtam, hogy egyre csak növekszik azoknak a száma, akik aláírják és mind magyar. Késő délután óta 740-en írták alá és szinte mind magyar volt, vagy külföldön élő magyar egy-két külföldi kivételével, alig hittem el. Ennyit bárki megtehet. Remélem, sikerül nekik.

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/97.php

Olyan akarok lenni, mint ez a macska *.*

Nincs más hátra, mint előree!

Hogy lehet az, hogy ha valaki megfed azért, mert nem írok neki üzenetet és miután írok neki és kérdezgetem, ímmel-ámmal válaszol, és még nem is minden kérdésemre? Na, hát nem mintha szíven ütne.

Találtam egy blogot, ahol a tulaj a hajnövesztésének tapasztalatait írja le. Ő is bemásolta a hajvágós napokat :D Nagyon kíváncsi vagyok, olvasni fogom. És szerintem 26-án elmegyek hajat vágatni is. 6 hét alatt nagyjából lenőtte azt a hosszúságot, amit levágtak belőle, pedig nem is volt minden mosás előtt pakolás rajta, főleg nem akkor, mikor hazamentem, mert nem vettem előre sampont és féltem, hogy el fog fogyni -.- Olyankor érdemes azért harmadjára is átmosni kicsit, úgyhogy a pakolás kimaradt, viszont a gyógynövényes főzetet mindig rárakom. Azért ez előrehaladás a korábbi állapotát nézve, mindig csak nőttek a babahajak, de állagra ugyanolyan marad. Most érezhetően sűrűsödik és gombamód növekednek a kis hajszálak. És össze tudom fogni úgy, hogy a frufrumnál nem áll szerteszét.

Pénteken voltam a nyelvsuliban, írtam egy szintfelmérőt és beszéltem a tanárral is, mi legyen.

Úgy néz ki, mégis csak költöznünk kell rövid időn belül. Felhívott a főbérlő, hogy holnap megmérik az ablakokat, hogy árajánlatot kapjon az ablakosoktól. Szíívás. De azért rákérdezek majd kerek-perec.

Azt hiszem, a volt gimnáziumi osztálytársamat láttam a villamoson O.O Aki pszichológusnak tanult és valahol itt dolgozik a kerületben. Most mondjam azt, hogy a múltkor arra gondoltam, hogy megvárom, míg összefutunk?
Kicsit majd' megszakadtam a táskacipelésben, mikor jöttem vissza, egy bácsi még meg is kérdezte, hogy segíthet-e. Hát nem tudom, hogy ő hogy bírta volna, de aranyos volt :)
Megérkeztem és úgy döntöttem, hogy átrendezem a szobámat, már amennyire a tér nagysága lehetőséget ad rá. Az ágyam azért a helyén maradt :)

Az év első bejegyzése

A szilveszter elég nyugalmasan telt, a nővéremékhez mentünk át este, és ők jöttek át 1-én. Megpróbáltam átaludni a szilvesztert, de nem jött össze ^^
Megígértette velem, hogy az esküvőmön úgy osztom be az időmet, hogy legyen egy fél órám megcsinálni az unokahúgom haját is, és ezért most fonott hajas képeket küld nekem egyfolytában xD Elfelejtettem neki említeni, hogy nem tervezek esküvőt, de lesz még rá alkalom. Az unokahúgom persze rákapott a témára, bár szerencsére csak akkor kérdezgetett, de úgy érzem, hogy arra is lesz még alkalom ^^

Ma végre elkészítettem a testápolót, aminek a receptjét Alyától kaptam James Wong receptje alapján. Lett nekem is, anyuéknak is, nővéreméknek is és még kipróbálásra is egy ismerősnek. Csodakence, remélem. Mondjuk a kókuszolaj magában is olyan jó volt, mikor azzal bekentem a kezem, hogy csak néztem, jobb volt, mint a shea vaj.

Most jut eszembe, valami Harry Pottereset álmodtam...

Rossz pillanataimban úgy gondolom, hogy a nyelv áthatolhatatlan fal két más anyanyelvű ember között. Hogy egyszerűbb lenne egy teljesen új idegennyelvet megtanulni, mint folytatni az eddig tanult nyelvvel. Hogy hiába mondják azt, hogy nem kellenek szavak, egy idő után csak akadály lesz.

Soha még nem volt ennyire kevés kedvem feldíszíteni a fát, mint most. Délelőtt csak feküdtem és tv-t néztem. Tegnap még takarítottam, közben sütöttünk. A mályvacukor és a négercsókkészítést eltoltam, majd újév előtt fogom megcsinálni őket.

Elkezdtem feltölteni a képeimet flickr-re.