2012.08.07.

15:21

Még van a könyvből 42 oldal. Nem tudtam letenni, de olyan nehezen megy az olvasás, hogy lassan haladok vele. Néha olyan tompának érzem a fejem, mintha érteném, mit olvasok, de attól félek, hogy nem tudom értelmezni.

Ha jól sejtem, a fontosabb dolgok kiderültek. Akiről azt mondták, hogy meghalt, tényleg nem halt meg és egyben ő volt az égettarcú is, ahogy először feltételeztem. Akinek a holttestét megtalálták, szegény Miquel volt, mint ahogy megsejtettem. És jól gondoltam, hogy a felügyelőtől és Jorgétól védte a férfit Miquel és Nuria, később a felügyelő miatt titkolóztak a főszereplő előtt.

Információk hiányában nehéz kikövetkeztetni, pontosan kitalálni a könyv elején-közepén, mi történt és mi miért történik egy történetben, az ok-okozati összefüggéseket. De első gondolatom, hogy az égettarcú igazából a halottnak hitt férfi, tényleg helyesnek bizonyult. Persze nem tudhattam, ő miért cselekedett úgy, ahogy és miért vált azzá, ami.

Szomorú történet. Nagyszerű regény, sírtam és nevettem rajta. És még van hátra belőle. Félek, hogy az fog bekövetkezni, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.

És tegnapelőtt rá kellett jönnöm, hogy a könyvtár augusztus 20-ig zárva tart, így nem tudok újabb könyvet kikölcsönözni tőle. Nem is tudom, hogy hány könyve jelent meg eddig, egyről biztosan tudok, de az valószínűleg új még. Nem is tudom, hogy ki ez az író, de nem is szeretnék mélyebben utána járni, nehogy megtörjön a varázs :) A könyvein keresztül szeretném megismerni. Legszívesebben írnék neki, hogy mennyire lenyűgözött a könyve, a története, a stílusa. Igaza volt abban, mikor ezt írta: „A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, ami a lelkében hordoz.” Bárki, aki elolvassa, fellelhet benne valami neki szólót, amivel azonosulhat kicsit.

22:56.

Elolvastam. És most bennem van az az üres, szomorkás érzés, mintha hiányozna valami. De meg is könnyebbültem, mert nem tudtam mást csinálni addig, amíg nem fejeztem be az olvasást. Végül, mondhatjuk, hogy boldog véget ér a történet. Boldog véget ér, de én mégis pityeregtem kicsit. A gonosz elnyerte méltó jutalmát. Én meg elégedettséget éreztem, miközben olvastam, hogyan végezte be. A főszereplők túlélték, még a halottnak hitt, égettarcú is, aki miatt aggódtam, nehogy tényleg meghaljon.