2012.08.06.

12:29

Kicsit le kellett tennem a könyvet. Tegnap óta 40 oldalt olvastam, de néha, mikor már nem bírom idegekkel, muszáj beiktatnom egy kis szünetet. És az igazat megvallva, más dolgom is lenne, de nem hagy nyugodni a folytatás. Valahogy meg kell állnom, hogy ne érdekeljen, különben feleslegesen jöttem ki a nyaralóba. De úgy ír, ahogy én szeretem. A legjobban ezeket a történeteket szeretem. A „mintha megtörtént volna” történeteket. Nagyon reális, tényleg mintha hús-vér, élő személyek lennének a szereplők. És hát volt, hogy feltört belőlem a sírás. Ilyenkor, mikor ilyen jót olvasok, tényleg úgy érzem, hogy egyáltalán felesleges is felemelnem a tollat. Mert sose lesz olyan jó. Mindig a másokéhoz hasonlítom a magamét. Mondogatom magamnak, hogy nem akarok írói babérokra törni, csak magamnak írok és nincs szándékomban bonyolult szálakat kigondolni. Nem szeretem a körmönfont megfogalmazást és csak a kevés bonyolultságot igénylő történetre igyekszem, hiszen, úgysem tudnék másmilyent írni. Hogy titkon nem is akarok, az már más kérdés. Én se tudom eldönteni. Arra is megtanít ez a könyv, hogy bátran használjam a szavakat és ne dermedjek bele a megszokott szókincsembe. Éljek a nyelvvel, ha már van egy csöpp eszem, hogy használjam.

Nemrég olvastam valamit az optimista, pesszimista, realista hozzáállásról. Az biztos, hogy én a realisták csoportjába tartozom, azonnal felismertem. De tudok-e rajta változtatni?
http://tudatosan.hu/optimista-pesszimista-realista-te/
 

Voltam úszni, szombat és vasárnap reggel vettem egy reggeli úszójegyet. Reggel 6-tól 9-ig lehet felhasználni, szombaton 8 előtt értem oda, vasárnap meg ¾ 8-körül. De vasárnap már nem tudtam annyit úszni, nem 22, csak 16 hosszt, mert megfájdult a jobb térdem és a mosdó nélkül sem bírtam volna sokáig ^^ Utána meg tudtam, hogy nem lesz kedvem visszamenni, mert mint mondtam, a lábam is fájt és az inak is benne, és arra az oldalra, ahol én is voltam, kicsi gyerekek jöttek gyakorolni az úszóoktatójukkal. Aranyosak voltak nagyon. Eszembe jutott, amikor engem úszni tanítottak. Már nem is emlékszem, hány éves lehettem. De rossz emlékeim vannak a nagymedencével kapcsolatban, mert egyszer bepánikoltam, mikor már egyedül kellett úszni. Most is nehezen tudtam megszokni, hogy egyedül úszom benne.

Egy biztos, a második napnak köszönhetem az izomlázat, és nem az elsőnek.

Még mindig nem tudom, melyik tézisemnél maradjak. Annál, hogy Jorge halt meg, és Miquel még él vagy Miquel halt meg és Jorge él. Talán Jorge él és ő az égettarcú. Vagy a tévesen halott férfi az égettarcú. Még van 160 oldal. Spanyol a szerző, azért ilyen egzotikusak a nevek :D

15:46

Most lehet, hogy rájöttem valami másra is. Ez nagy fordulat, ha tényleg így van, de lehet, csak az én fantáziám az egész. Lehet, hogy a halottnak nyilvánított férfi igazából a féltestvére Jorge Aldayának. Ha ez így van, akkor a másik féltestvérébe szeretett bele. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy Ricardo Aldaya éktelen haragra gerjedt, mikor kiderült, hogy a halottnak hitt szereti Aldaya lányát. És mint tudom, a halottnak hitt férfi név szerinti apja nem a vérszerinti apja volt igazából, hanem egy másik férfié, akit az anyja igazából szeretett.

16:11

És igen! Nem a fantáziadús képzelgésem volt, ami megpendítette a fejemben az ötletet, hanem jól következtettem.