Ami meg tegnap történt, az már csak hab volt a tortán. A szokásos, álomvilágban élsz kislányom dolog, jól összevitatkoztunk anyuval. Ráadásul hamarabb is kezdődik a suli, mint vártam. Még egy kis ideg nem árt.

2012.08.25

Tényleg nem fogunk tudni menni Kaoriékhoz, mert náluk is és Alyáéknál is házfelújítás van. Tényleg minden összejön, csak hogy nem tudjunk menni.

Ma voltam úszni, ha nincs szerencsém, akkor ebben az évben utoljára, de hátha még jövő hét vége felé jó idő lesz, mert holnaptól hideget mondanak. Ma leúsztam megint a 22 hosszt, és most volt legkevésbé megerőltető. De megint elfelejtettem megnézni, hány méter. És még a meleg medencébe is belementem, először volt rajtam kívül két ember, utána már egyedül maradtam, olyan jó volt :D Az meg biztos, hogy jövő héten is visszamegyek a nyaralóba, mert mindkét gyerek nálunk lesz.

Azt el is felejtettem, hogy kedden feladtam Asagi szülinapos képeslapját Irinek! Rá lettem beszélve, hogy a macskás képeslapot küldjem el neki, remélem, hogy nem lesz gáz ^^; Alya azt mondta, hogy tetszeni fog neki…..

Persze nem néztem filmeket, kivéve egyet ma, mert már úgy éreztem, hogy megbuggyanok. Erőt vett rajtam a letargia és muszáj voltam filmezni. Ma hazamegyek, hogy holnap megünnepeljük az unokahúgom szülinapját, aztán jövök is vissza.

2012.08.23. 20.50

Mint általában a csodák, három napig tartanak. Hát velem is így történt, ugyanis két nappal ezelőtt, 21-én Asagival álmodtam. Nem is az álommal van baj, mert az jó volt, abból ébredtem fel és nem tudtam, hova legyek a boldogságtól, mikor leesett, hogy tényleg végre vele álmodtam újra. Felébredtem, aztán kb 10 másodperc múlva megszólalt az ébresztőm, kinyomtam és visszafeküdtem és azonnal megcsörrent a telefonom, mert Alya hívott.

Tegnapi nap nem történt semmi, de ma anyunak sikerült úgy felhúznia, hogy miután elmentek, teljesen kiborultam. Szóval múlik a csoda hatása, sajnos, mert kibillentett a nem létező egyensúlyomból úgy, hogy rögtön extragyorsasággal elkezdett rángatózni a szemem, ami több, mint négy hónapja már csak nem bírja abbahagyni, mert időközönként, néha mindennap rákezd. Nem lehet igaz, hogy eljövök otthonról, hogy nyugodtan legyek, de idejönnek és már csak azért is beszól anyu, mert miért is ne. Apu megszólalt, hogy fogytam, erre én mondtam, hogy inkább barnultam. De csak mondta, hogy nem, igenis fogytam, erre anyunak is bele kellett szólni, hogy fogytam, mert iszom azokat a löttyöket, és bólintott a gyógyteáim felé. Azonnal elpattant a húr, mondtam, hogy akkor iszom, mikor akarom, és meg is mondtam, hogy neki sem ártana. És nekem ne panaszkodjon soha többet, hogy nyomja a hasa, ha lehajol, mert én le tudok hajolni –ekkor meg is mutattam- és még ennyire is le tudok hajolni és még mélyebbre mentem. És megmondtam, hogy rettentően fel tud ezzel bosszantani. Hogy folyton ezzel kell jönnie, mert ha nem ért hozzá, akkor minek szól bele… Azt mondta, hogy akkor kinek mondja? Mondtam, hogy nekem ne, majd csak akkor, ha elfogadja azt, hogy segítsek neki. És megkérdeztem, hogy mit tudnék csinálni vele, hogy vékony vagyok, azt mondta, hogy semmit. Hát akkor erről van szó. Mintha drogoznék vagy innék, úgy tesz.

Utána elmentek és vége volt, alig tudtam magamhoz térni utána. Hogy senkinek nem vagyok így jó, hát magasról tenni kellene bele, de nem tudok. Tényleg már elegem van, keményen vissza fogok szólni, nem érdekel, hogy bunkónak fognak tartani vagy érzéketlennek. Meg fogom tőle kérdezni, hogy szerinte mit válasszak, azt hogy vékony vagyok és egészségesebb vagy kövérebb, de egészségtelenebb. Az, hogy ők mit választanak, azt úgyis tudom. Anyu több, mint 90 kg, apu meg kb 80 vagy annál valamennyivel kevesebb.

Ezért, ha jövő héten nem jön össze Kaoriéknál az évfordulózás, akkor lehet, hogy mégis csak a nyaralóban maradok jövő hétre is, mert ráadásul még az unokahúgomat és öcsémet is lepasszolják tesómék hozzánk, mert nekik már megkezdődik a suli időszak. Az unokaöcsémnek már elvileg lehet menni oviba, de addig az unokahúgomat még nem tudják vinni sehova.

Tegnapelőtt is felhúztak. Reggel mentem a strandra, nyitás előtt még nincs ott a pénztáros és elviekben (ahogy ő mondta nekem, mert kivételesen szerencsére elkaptam múltkor mindkét alkalommal) a biztonsági őrtől lehet megvenni a jegyet. Egyszer sem láttam a pénztárnál a biztonsági őrt. Most mentem, és pont jött nem messze mögöttem a múltkor említett fura fiú meg a szülei. Elkezdi a férfi, hogy ott van az illető, akitől meg lehet venni a jegyet és mutat a medence felé. Elindultam mögöttük és mondtam, hogy még nem láttam a fickót. Erre elkezdi, hogy hát ő már 50 éve jár ide és mindig ott lehet megvenni, ezt olyan kioktató, fellengzős stílusban. Jelzem, hogy nem a pénztárnál, hanem a járda mellett egy fabódé pultjánál vettem meg a jegyet. De már csak itthon kapcsoltam, hogy be kellett volna neki szólni, hogy akkor de nagyon öreg vagy csak olyan ember, aki azt hiszi, hogy mindent tud.

Azért most többet úsztam, mint legutóbb, mert először 22 hosszt, aztán 16-ot, de most 20-at úsztam le. Hogy hány méter egy hossz, azt mindig elfelejtem megnézni, de majd holnap.

2012.08.19. 01.33

Nem tudom, mi van velem, de most úgy meginnék egy pohár… valamit. Itt olvasok és innék valamit, de semmi nincs itt. Azért sajnálom, hogy nem lesz a groove-ból semmi. Most azért lenne kedvem :D

Jaj, hogy az a xD Itt vártuk a csillaghullást, de Alya megnézte és 18-án 2 órakor volt ^^

2012.08.18. 18.01.

Szörnyűség történt, találtam egy ősz hajszálat T.T

Még otthon letöltöttem néhány, nem is tudom, hogy hívják ezeket. Olyan táblát, amit a szemészeknél szoktak használni annak érdekében, hogy felmérjék a látás erősségét. Kiragasztottam őket és minden nap felmérem, hogy mennyire látok jól. Vagyis rosszul, mert még elég siralmas a helyzet :D A bal szemem messzebbről fele olyan jól lát, mint a jobb, közelebbről viszont nagyjából egyforma. Úgyhogy, a bal szememet kell főleg erősíteni.

Azt hiszem, most van itt az ideje az éves rosszakat álmodásnak. Tegnap egy zombival álmodtam, aki ki tudja, mit akart velem csinálni, miután üldözőbe vett, ma pedig egy olyan medencéről, amibe belementem és akkora hullámok nőttek benne, hogy tériszonyom lett, mert a hullámmal együtt én is emelkedtem, nagyon magasra. Még a kezemet se tudtam felemelni, hogy befogjam az orrom, mire a hullámmal együtt zuhanni kezdtem és szinte belecsapódtam a vízzel együtt a medence vizébe. Kíváncsi vagyok, mi lesz a mai álmom. Délután is aludtam és folyamatos különös álmaim voltak, azokra nem emlékszem.

Az élet nem bonyolult, csak mi tesszük azzá

Holnaptól ismét nem leszek itthon. Várnak a könyvek, a füzetem, az úszás, ha jó idő lesz, és a Disney-filmek :D Meg megnézek egy Caramel című filmet, ha már ma megint legyantáztam a lábam cukorgyantával :D Egész jól sikerült, nem úgy, mint elsőre, de nem volt egy véraláfutás sem. Talán most már tudom, hogyan is kell csinálni.
Ideje, hogy elmenjek itthonról, mert ma elsoroltam anyuéknak, hogy mennyire nem szeretem, ha valaki beszédébe közbevágnak és nem hagyják végigmondani, mert ők akarnak valamit elmondani, mintha nem érdekelné őket az, amit a másik mondott. És nem hiszem, hogy megértették, mit akarok ezzel.
Ramaty egy idő van, melegebb ruhát is vinnem kell. Délelőtt még meleg volt, de talán holnaptól tényleg jó idő lesz.
Ja, míg el nem felejtem, annyira nem jön be, ha egy könyvből filmet csinálnak, de igazán izgalmas lenne Carlos Ruiz Zafón könyvéből egy pár részes sorozatot készíteni. A legjobb lenne a szereplőválogatás; de élvezném, ha ott lennék *.* És ha még bele is szólhatnák, hát a felhők között járnék.

És most egy dal, amelyik írásra ihletett... csak mert szó esett róla:

12-én hajnalban teljesen be volt borulva, de éjszaka már egy felhő sem volt és láttam hullócsillagot, bizony :D Úgyhogy fogjuk rá, hogy elégedett vagyok. Éjszaka azért már eléggé hűvös van. De 18-án is jön egy újabb raj, hátha tiszta lesz az idő.
Rossz az, amikor meg akarok valamit fogalmazni, de nem tudok, csak az érzések vannak meg bennem és nem tudom leírni, mert akkor a szavakkal elveszítenék a jelentőségüket és fontosságukat, az igazi érzéseket.

Annyira jó volt egyedül lenni. Épp ezt mutattam Kaorinak, hogy egy ilyen helyen el tudnék tölteni egy kis időt távol mindenkitől.
http://toochee.postr.hu/ahol-jo-elni-elliaey-sziget

Rá akartam beszélni a szülőket, hogy csillagnézőbe menjünk ki a határba valahova. De esik. Ez igazi kitolás, pont most?!

Augusztus 24-től 26-ig meg ásványbörze lesz és nem tudom, hogy tudok-e menni. De most láttam, hogy Nyíregyen is lesz szeptember 8-9-én, de ott csak 30 kiállító lesz, a pestin meg 120. Azért 30-ból is lehet válogatni :D Úgy látom, hogy év végéig elég sok lesz, de jó!!
http://www.minerofil.hu/asvanyborzenaptar.php

2012.08.07.

15:21

Még van a könyvből 42 oldal. Nem tudtam letenni, de olyan nehezen megy az olvasás, hogy lassan haladok vele. Néha olyan tompának érzem a fejem, mintha érteném, mit olvasok, de attól félek, hogy nem tudom értelmezni.

Ha jól sejtem, a fontosabb dolgok kiderültek. Akiről azt mondták, hogy meghalt, tényleg nem halt meg és egyben ő volt az égettarcú is, ahogy először feltételeztem. Akinek a holttestét megtalálták, szegény Miquel volt, mint ahogy megsejtettem. És jól gondoltam, hogy a felügyelőtől és Jorgétól védte a férfit Miquel és Nuria, később a felügyelő miatt titkolóztak a főszereplő előtt.

Információk hiányában nehéz kikövetkeztetni, pontosan kitalálni a könyv elején-közepén, mi történt és mi miért történik egy történetben, az ok-okozati összefüggéseket. De első gondolatom, hogy az égettarcú igazából a halottnak hitt férfi, tényleg helyesnek bizonyult. Persze nem tudhattam, ő miért cselekedett úgy, ahogy és miért vált azzá, ami.

Szomorú történet. Nagyszerű regény, sírtam és nevettem rajta. És még van hátra belőle. Félek, hogy az fog bekövetkezni, amit nem szeretnék, hogy megtörténjen.

És tegnapelőtt rá kellett jönnöm, hogy a könyvtár augusztus 20-ig zárva tart, így nem tudok újabb könyvet kikölcsönözni tőle. Nem is tudom, hogy hány könyve jelent meg eddig, egyről biztosan tudok, de az valószínűleg új még. Nem is tudom, hogy ki ez az író, de nem is szeretnék mélyebben utána járni, nehogy megtörjön a varázs :) A könyvein keresztül szeretném megismerni. Legszívesebben írnék neki, hogy mennyire lenyűgözött a könyve, a története, a stílusa. Igaza volt abban, mikor ezt írta: „A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, ami a lelkében hordoz.” Bárki, aki elolvassa, fellelhet benne valami neki szólót, amivel azonosulhat kicsit.

22:56.

Elolvastam. És most bennem van az az üres, szomorkás érzés, mintha hiányozna valami. De meg is könnyebbültem, mert nem tudtam mást csinálni addig, amíg nem fejeztem be az olvasást. Végül, mondhatjuk, hogy boldog véget ér a történet. Boldog véget ér, de én mégis pityeregtem kicsit. A gonosz elnyerte méltó jutalmát. Én meg elégedettséget éreztem, miközben olvastam, hogyan végezte be. A főszereplők túlélték, még a halottnak hitt, égettarcú is, aki miatt aggódtam, nehogy tényleg meghaljon.

2012.08.06.

12:29

Kicsit le kellett tennem a könyvet. Tegnap óta 40 oldalt olvastam, de néha, mikor már nem bírom idegekkel, muszáj beiktatnom egy kis szünetet. És az igazat megvallva, más dolgom is lenne, de nem hagy nyugodni a folytatás. Valahogy meg kell állnom, hogy ne érdekeljen, különben feleslegesen jöttem ki a nyaralóba. De úgy ír, ahogy én szeretem. A legjobban ezeket a történeteket szeretem. A „mintha megtörtént volna” történeteket. Nagyon reális, tényleg mintha hús-vér, élő személyek lennének a szereplők. És hát volt, hogy feltört belőlem a sírás. Ilyenkor, mikor ilyen jót olvasok, tényleg úgy érzem, hogy egyáltalán felesleges is felemelnem a tollat. Mert sose lesz olyan jó. Mindig a másokéhoz hasonlítom a magamét. Mondogatom magamnak, hogy nem akarok írói babérokra törni, csak magamnak írok és nincs szándékomban bonyolult szálakat kigondolni. Nem szeretem a körmönfont megfogalmazást és csak a kevés bonyolultságot igénylő történetre igyekszem, hiszen, úgysem tudnék másmilyent írni. Hogy titkon nem is akarok, az már más kérdés. Én se tudom eldönteni. Arra is megtanít ez a könyv, hogy bátran használjam a szavakat és ne dermedjek bele a megszokott szókincsembe. Éljek a nyelvvel, ha már van egy csöpp eszem, hogy használjam.

Nemrég olvastam valamit az optimista, pesszimista, realista hozzáállásról. Az biztos, hogy én a realisták csoportjába tartozom, azonnal felismertem. De tudok-e rajta változtatni?
http://tudatosan.hu/optimista-pesszimista-realista-te/
 

Voltam úszni, szombat és vasárnap reggel vettem egy reggeli úszójegyet. Reggel 6-tól 9-ig lehet felhasználni, szombaton 8 előtt értem oda, vasárnap meg ¾ 8-körül. De vasárnap már nem tudtam annyit úszni, nem 22, csak 16 hosszt, mert megfájdult a jobb térdem és a mosdó nélkül sem bírtam volna sokáig ^^ Utána meg tudtam, hogy nem lesz kedvem visszamenni, mert mint mondtam, a lábam is fájt és az inak is benne, és arra az oldalra, ahol én is voltam, kicsi gyerekek jöttek gyakorolni az úszóoktatójukkal. Aranyosak voltak nagyon. Eszembe jutott, amikor engem úszni tanítottak. Már nem is emlékszem, hány éves lehettem. De rossz emlékeim vannak a nagymedencével kapcsolatban, mert egyszer bepánikoltam, mikor már egyedül kellett úszni. Most is nehezen tudtam megszokni, hogy egyedül úszom benne.

Egy biztos, a második napnak köszönhetem az izomlázat, és nem az elsőnek.

Még mindig nem tudom, melyik tézisemnél maradjak. Annál, hogy Jorge halt meg, és Miquel még él vagy Miquel halt meg és Jorge él. Talán Jorge él és ő az égettarcú. Vagy a tévesen halott férfi az égettarcú. Még van 160 oldal. Spanyol a szerző, azért ilyen egzotikusak a nevek :D

15:46

Most lehet, hogy rájöttem valami másra is. Ez nagy fordulat, ha tényleg így van, de lehet, csak az én fantáziám az egész. Lehet, hogy a halottnak nyilvánított férfi igazából a féltestvére Jorge Aldayának. Ha ez így van, akkor a másik féltestvérébe szeretett bele. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy Ricardo Aldaya éktelen haragra gerjedt, mikor kiderült, hogy a halottnak hitt szereti Aldaya lányát. És mint tudom, a halottnak hitt férfi név szerinti apja nem a vérszerinti apja volt igazából, hanem egy másik férfié, akit az anyja igazából szeretett.

16:11

És igen! Nem a fantáziadús képzelgésem volt, ami megpendítette a fejemben az ötletet, hanem jól következtettem.

2012.08.05.

Ez a könyv zseniális, amit most olvasok. Annyira jó, hogy kezd visszahozni az érdektelenségből. Igaz, hogy majdnem a felét el kellett olvasnom ahhoz, hogy ne tudjam letenni, nem mintha előtte nem visongattam volna a hirtelen fordulatoknál xD De azóta pedig ámulok-bámulok. A humora pedig egyszerűen remek. Az összes könyvét el akarom olvasni. Szerintem ő lesz a kedvenc íróm. Nem mintha olyan sok írótól olvastam volna. Igaz, hogy nem ezt a könyvét akartam elolvasni, de nem bántam meg, hogy végül ezt találtam meg a könyvtárban. És nagyon remélem, hogy a többi is ugyanilyen jó, mint ez.

A téziseim már megvoltak a legelejétől fogva, közben kiegészültek ezzel-azzal. Már az elején úgy gondoltam, hogy akiről azt mondták, hogy meghalt, igazából még mindig él. Akinek a holttestére azt hitték, hogy ő az, az vagy Miquel (aki nekem Miguel marad most már), vagy Jorge. Aki pedig a titokzatos égettarcú, az vagy az, akiről azt hitték, hogy halott vagy Jorge. Vagy annak az apja. És a felügyelő vagy Jorge miatt kellett Nuriának titkolózni és hazudozni, hogy megvédjék azt, akiről azt mondták, hogy meghalt. Még van 200 oldal. Egyszerűen zseniális.

Itthon vagyok, visszatértem! Igaz, csak pár napra, mert vasárnaptól megint a nyaralóban leszek, közben írtam ám a blogba...

Hallottam egy érdekes módszerről, méghozzá a panaszmentes életről. Ezen már én is gondolkodtam, de most összetalálkoztam egy szerzővel, aki írt erről egy könyvet, hogy nem szabad panaszkodni, mert magunkhoz vonzzuk még jobban a negatív dolgokat. Tudom, mostanában tényleg mindenhol bele lehet botlani ebbe, pozitív gondolatok=pozitív dolgok bevonzása, de ki tudja, tényleg lehet benne valami. Eddig is gyűlöltem, mikor más kipanaszkodta magát nekem, én meg nem mondtam semmit, mert akkor annak tűnt volna, hogy magamra akarom irányítani a témát vagy azért nem mondtam el a bajom, mert nem hittem, hogy megértik vagy hogy nem volt közük hozzá. De így, hogy szándékosan nem fogok panaszkodni, hátha a hozzáállásomon is változik valami.
Egy kísérleten is régóta gondolkodom, hogy azzal vágok vissza mindenkinek, ahogy ők viselkednek velem szemben. És akkor megnézem, mit reagálnak. Mindenkinek a saját módszerével, aztán majd meglátjuk, hogy esik nekik, vagy hogy egyáltalán leesik. És az sem érdekel, ha így "olyan leszek", mint ők.
Lehet, hogy elvonulok hétvégére a nyaralóba, mert itthon kezd a hangulat tüzesedni.
Azt elfelejtettem írni, hogy mikor kertészkedtünk, ott volt a szomszédban egy fiatal srác, nem hiszem, hogy magas értelmi szinttel. Előző nap is találkoztunk vele, másnap meg leállt anyuval beszélgetni. Erre, mikor elment, anyu mondta nekem, hogy ez akar valamit, biztos tetszem neki. Én, hát persze.... Nemsokára meg visszajött, hogy megkérdezheti-e, hogy a leányzó, vagyis én, átmehet-e a szomszédba társasjátékozni -.- Felnézek, hogy én??! Azt mondtam neki, hogy dolgozni mentem oda, nem azért hogy társasjátékozzak. Erre azt mondja, hogy jó, de pihenni is kell valamikor. Aztán mondtam, hogy nem, nem megyek, köszi. Nekem is az ilyen félnótásokat kell mindig kifogni, ilyenkor csak jobban megnőnek az alulértékelési problémáim, hogy csak az ilyeneket érdeklem.

A madarak meg kezdenek furcsán viselkedni nálunk ^^ Tegnap este és ma is, itt szálldostak az ablakom előtt, mintha feltérképeznék a terepet, utána meg az ablakpárkányra szálltak és kukucskáltak, az ablak melletti tető szélére ültek és onnan figyeltek be az ablakon xD Egy másik madárka meg odaszállt délelőtt elém a kertben vagy másfél méternyire. Hátat fordítottam neki, nehogy megijedjen, ha esetleg nem vett volna észre, mert egy helyben álltam :D Erre megint elém szállt és egyre közelebb jött, és úgy csinált, mintha csipegetne a fűben, de teljesen látszott, hogy engem figyel és érdeklem, annyira vicces volt :D Egy méter, ha volt köztünk.

Perseidák

El is felejtettem, 12-én csillaghullás! Augusztusi Perseidák *.* Óránként várhatóan 100 meteort produkálhat! Ha felmegyek Pestre, veszek csillagtérképet, mert eddig mindig elfelejtettem, meg nem volt idő rá :(

Huhh, azt se tudom hirtelen, miről írjak, annyi mindent akartam. Először talán kezdem a szülinappal :D Azért volt bűvös, mert 26-án a 26. szülinapomat ünnepeltük :3

Végül egy tortát csináltam, az se lett olyan, mint amilyet elképzeltem, de hát sebaj, mert nagyon élveztem. Reggel felkeltem és begyúrtam a másiknak a tésztáját (ami időhiány miatt a kukában végezte később), utána elkezdtem a brownie-alapos, málnás tortát. Elvileg 30-40 percet kellett volna sütni, de annyira lágynak találtuk, hogy 50 percig volt bent a sütőben, utána ott is kellett kihűteni. De az elvileg mascarponés teteje még mindig hullámzott. Anyu el se tudta képzelni, mi fog kisülni belőle :D Feltettem rá a málnás réteget, betettem egy órára a hűtőbe, utána meg elkezdtem felpakolni rá a gyertyákat. Először majdnem nem kapott anyu, de végül három kis csomaggal is hozott. Amikor már beraktam volna újra a hűtőbe, elkezdtek a gyertyák dőlni, bele a málnába xD Úgyhogy a torta szélére, a vékonyabb málnás krémbe szúrtam őket, de előtte sikerült lefényképeznem. Amikor felvágtuk, tátva maradt a szám, mert az alsó csokis réteg helyet cserélt a középső, világos réteggel sülés közben. Nem tudom, hogy lehetséges, de alul volt a világos. És nem, nem fordítottam meg a tortát, mielőtt a málnás réteget rátettem volna :D Nagy szenzációra számítottam, de nem voltam elragadtatva tőle :D Sógoromnak a málnás réteg nagyon tetszett, tesóm azt mondta, hogy neki ízlik; lehet, hogy csak nem akart megbántani :D Nekem nagyon nedves volt az egész torta, úgyhogy legközelebb másfajtát csinálok, ezen meg majd kísérletezem, ha lesz kedvem és időm. Életem első tortája, amit teljesen egyedül csináltam, anyu csak berakta a hűtőbe és körülvágta a formában :D Annyira végül nem is lett rossz.

Még álltak a gyertyák

Egy szelet belőle

Tesómtól pedig kaptam egy saját készítésű grillázs pagodát, nagyon ötletes *.*
Anyu meg új receptet próbált ki, szilvalekváros szósszal készült oldalast! Nagyon finom volt, alig maradt belőle ^^

A laptopot megkaptam, ismerkedem vele :) Ennyi.

Szappan téren most próbálok egy újat, kecsketejes, sheás, eddig jónak tűnik. És rendeltem  egy hajmosószappant, másodszori hajmosás után már egész jó, bár nem szárítottam be és most olyan görögös sztájlban hordom xD Szóval még furcsa, de ha veszek almaecetet, akkor jobb lesz, mert eddig citromlével öblítettem. Meg múltkor találtam egy jó öblítőt rá, torma meg miegymás van benne. Jó lesz a vérkeringés serkentésére. A hajmosóhoz meg kapni lehetett ajándékba kis tégelyes shea vajat, simát, levendula-teafa illatút, narancs-ylang-ylang illatút, meg egy kis mézeskalács szappant kecsketejjel ^^
A cukorgyantát megcsináltam, hát az nagyon jó volt :D Először egy fél adagot csináltam. Elsőre egész jól sikerült, csak egy véraláfutásom lett a térdemnél, és egy fél lábszárnyi gyakorlás kellett, hogy igazán belejöjjek, mint utólag kiderült, mert egy akkora részen azóta benőttek a szálak. De nagyon feltűnő, baloldalon semmi, jobb oldalon meg piros :D Annyira már nem zavar, eddig mindig ez volt a problémám. A vége felé már nem ragadt annyira, úgyhogy én lökött, raktam bele még pár csepp citromlevet és vizet. Na akkor úgy kezdett ragadni, hogy a tenyeremről is alig tudtam leszedni. Az állaga nagyon jó volt viszont, kemény, de jó kenhető és nem törős. Mármint nem törhető.
Néhány nappal később megcsináltam egy negyed adagot, hogy a kimaradt pár szálat is ki tudjam szedni. Megcsináltam háromszor, de egyszer sem sikerült. Nem tudtam rájönni, miért, talán túlfőztem, vagy az arányok nem lettek jók, de utána már hagytam a fenébe :D Legközelebb majd újból fél adagot csinálok, hogy jó legyen :D

Apu múlthét hétfő óta a lenti szoba parkettáján aludt, tegnap aludt újra az ágyában. Elég rendesen elintézte magát azzal az ugrással, de még mindig azt mondom, jó, hogy nem történt komolyabb baj. Nem is csinált semmit, pihenőre volt fogva, egyrészt mert nem is tudott, másrészt, mikor már azért tudott volna bármit is csinálni, lebeszéltük róla. Vagyis inkább ráparancsoltunk :D De szombaton és vasárnap már segített egy kicsit nekünk, mikor a nyaralóban dolgoztunk.

Ugyanis, reggeltől estig mind a két nap szinte megállás nélkül gyomláltunk, takarítottunk. Szombaton reggel negyed 8-tól negyed 6-ig ott voltunk, vasárnap olyan 8 óra után indultunk és akkor is kb negyed 6-ig voltunk, de arra már nem emlékszem pontosan. Szombaton nekiálltunk gyomlálni, amikor melegebb lett, akkor a házban takarítottunk. Vasárnap befejeztük a kertet és folytattuk a házban. Tologattam ágyat, emeltem fotelt, kitakarítottam a fürdőszobát, leszedtem a függönyöket, korlátot mostam, sepregettem, levittem az emeletről a szőtt szőnyeget és a plédeket, kiráztam őket. Apu meg összesen 13 púposan megrakott talicska dudvát vitt el a szemetesre xD Brutális mennyiség, de anyuéknak nem volt idejük vele foglalkozni. És ez csak tavasztól termelődött, mert akkor is kitakarították az egész udvart. Közben nekem zseniális ötleteim támadtak, amivel anyut szórakoztattam xD Például, a gyomból csinálhatnának bioüzemanyagot. Aki beviszi a gyűjtőhelyre, annak fizetnének is. Senki se gyomlálna xD
Anyunak már nagyon elege volt a kertből, megállt és rám szólt, hogy pihenjek, de én adtam a gaznak xD Nem is tudom, hány év alatt nem gyomláltam annyit, mint ezen a nyáron.
Vasárnap már nem voltam annyira lelkes a meleg miatt, be is lassabb is voltam, álmos és fáradt, az előző nap miatt is. De láttunk gyíkot :D

Kert előtte

Akció közben

És utána :)

Most meg nagy gondolkozásban, szervezésben vagyunk. Kitaláltam, hogy elhívom Alyát meg Kaorit a nyaralónkba, egy kis nosztalgiára, megünnepelni a 5 éves évfordulónkat :D Az a nyár sok mindent elindított. A gond abból adódik, hogy Kaori dolgozik egészen 24-ig, lehet, hogy Alya is fog. Kaori is hívott minket, kb négy napra, mikor a szülei elmennek nyaralni, és megpróbáljuk úgy alakítani, hogy a kettő az egymás után legyen, hogy Alyának ne kelljen kétszer utaznia. De közbeszólt az, hogy tovább kell majd Kaorinak dolgoznia, mint megbeszélték először a munkahelyén. Utána lett egy másik ötlete, hogy menjünk először a mi nyaralónkba, utána hozzájuk, miután már nem dolgozik és több programot szervezhetünk, de 24-ére odaígértük magunkat Reilának, hogy elmegyünk vele groove-ra. Hogy ebből mi lesz, nem tudom.
És hozzánk fog jönni lakni, utána pedig költözünk új lakásba!

Végre rendbe raktam a gyümölcsmatrica gyűjteményemet :D Már nagyon kellett, mindig csak halasztgattam, de rájöttem, hogy ha nem kezdem el valahol, a bűntudat nélkül, hogy a másik dolgot akkor nem tudom megcsinálni, akkor sosem fogok elkészülni semmivel. És így összeszámolva 460 db különböző matrica van már; ami éppen hogy eltér a többitől, olyan 25 körül lehet, de a többi teljesen különböző. Ha elérem az 500-at, veszek neki egy rendszerezőt :) Van benne citromról, mandarinról, narancsról, banánól, grapefruitról, kiviről, banánról, dinnyékről, mangóról, papayáról és minden ilyen gyümölcsről. Van ecuadori, spanyol, török, brazil, új-zélandi, costa-ricai, dél-tiroli, kolumbiai, izraeli, perui, kameruni, dél-afrikai, chilei, görög, mexikói, san franciscói, hondurasi, guineai, marokkói, ghánai, panamai, francia, argentin és persze néhány magyar is :)

Tegnap pedig megcsináltam a második rózsavizemet. Nagyon szép színe lett, három üvegbe tettem, hogy míg egyet használok, a többi nehogy megromoljon a sok nyitogatástól.

Főzés közben

Elkészültek

Szép lett a színe, bár nem látszik rendesen

És míg el nem felejtem, voltunk állatkertben :D A D street team kemény magja, Fru kivételével, vagyis Reila, Uzu, és mi ketten Alyával július 18-án elmentünk állatokat nézni. Pont aznap jött ki a D új single-je. Reila ott aludt nálunk, úgyhogy volt időnk bőven. Kicsit későn indultunk, de zárásig voltunk és majdnem mindent sikerült megnéznünk. Utána elmentünk Uzuhoz és videóztunk egy kicsit és éjfél előtt indultunk el haza. Másnap elmentünk Uzu unszolására a sugar shopba, ettünk egy kis édességet. Reila aznap is nálunk aludt és másnap ment haza és jöttem én is.

Meg lehetett simogatni *.*

Nagyon jól pózolt :)

Csak mert szép

Ők pont akkor puszilkodtak xD

És a nap sztárja :D

Neki kezdtem a D ajándékainak az elkészítéséhez. Még csak gyakorlom, kitapasztalom, és ha belejövök, akkor élesben megy majd :D De az titok, hogy mi lesz az, nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen róla ^^

Találkoztam Mei-linnel is, kipanaszkodta magát. Hozott nekem finomságokat szülinapra :) Már másodjára felejtettem el, hogy hétfőn a könyvtár csak 1 órától nyit, mi meg 11-re beszéltük meg a találkozót, én meg 10-kor már ott voltam, de elfoglaltam magam írással. A füzetembe írtam 20 oldalt úgy másfél hónap alatt, amiből 8 oldalt már begépeltem.
A könyv, amit most olvasok, tetszik, nagyon jó meglátása van az írónak, elkezdtem kiírni azokat a lényeges dolgokat, amik nagyon tetszenek :)

Mikor nagyon meleg volt, rászoktam az éjszakai biciklizésre. Először este indultam el, amikor még fent volt a nap és eléggé meleg volt, de az utána következő időben még melegebb lett és így szürkületkor mentem el itthonról. Azért is volt jó ez, mert nem találkoztam senkivel, csak ritkán néhány emberrel, meg két sünivel :D A levegő is kellemesen langyos volt, de mire hazaértem, kimelegedtem, pedig akkor már jócskán sötét volt. Bátorságomat bizonyítva a temető mellett bicikliztem el mindig :D ott volt a leghűvösebb.

Naplóírás letudva, kipipálva :D