Rossz pillanataimban úgy gondolom, hogy a nyelv áthatolhatatlan fal két más anyanyelvű ember között. Hogy egyszerűbb lenne egy teljesen új idegennyelvet megtanulni, mint folytatni az eddig tanult nyelvvel. Hogy hiába mondják azt, hogy nem kellenek szavak, egy idő után csak akadály lesz.
Soha még nem volt ennyire kevés kedvem feldíszíteni a fát, mint most. Délelőtt csak feküdtem és tv-t néztem. Tegnap még takarítottam, közben sütöttünk. A mályvacukor és a négercsókkészítést eltoltam, majd újév előtt fogom megcsinálni őket.
Felkeltem hajnali 5 után (azt hiszem), hogy megnézzem élő közvetítésben, ahogy a gízai piramisoknál felkel a nap és megünneplik a 21-ét. Aztán rájöttem, hogy elnéztem a dolgot és rosszul számoltam ki az időeltolódást, visszafeküdtem és újra felkeltem, akkor már ment a közvetítés a unify.org-on. Egész napos közvetítést mutattak a Stonehenge-től Jeruzsálemen keresztül Mexikóig. A közvetítések között hallottam ezt dalt:
Meditáltam 12:10-től és este 21 órától is csatlakozva a világméretű, nemzeteket és vallásokat átfogó közös meditációhoz. El is aludtam kicsit másodszor^^ De még a vége előtt felébredtem.
És ez a férfi... o.o
2012. december 21., péntek
Holnap világvége :D Már nagyon kíváncsi vagyok. Úgy szeretném az összes olyan embernek az arcát látni, aki mélységesen meg lesz rendülve a hitében 22-én, hogy mégse szűnt meg a világ xD
Azt azért nem mondom, hogy nem történik semmi. Valami tényleg van amúgy, érzem. Olyan hangulatváltozásaim vannak, hogy csak na. Mélyre süllyedés folyamatban.
Milyen kár, hogy nem csinálunk világvége partit T.T Pedig most nagyon nagy kedvem lenne hozzá.
És azt is láttam, hogy nem csak nekem jutott eszembe ez a jó ötlet.
Míg el nem felejtem, Uzu minden héten szombaton vezeti a drivefm.hu-n az Eastend című műsort kelet-ázsiai zenékkel (főleg kpop-pal és jrock-kal) és érdekes információkkal, lehet hallgatni. Már csak arra kéne rájönnöm, hova lehet betenni a bannerüket xD
http://www.drivefm.hu/
Megnéztem az Apocalyto-nak az elejét is. Hát nem tudom, mi lehetett velem először, de olyan hatást gyakorolt rám, mint szerintem eddig egy film sem.
2012. december 16., vasárnap
Azon gondolkoztam, hogy igenis van értelme a tornaóráknak általánosban és gimiben is. Sőt, egyetemen is, akár tetszik az embereknek, akár nem. Csak jobban bele kellene gondolni. Amikor már nem tornázik valaki, egy idő után jönnek az ilyen-olyan fájdalmak, nem bírja emelni kezét-lábát addig, mint emelni tudta, megdermed a teste, az ízületei, jönnek a különböző betegségek, stb. Amíg meg suliba jár, át van mozgatva és semmi baja nincs.
Tegnap éjszaka megnéztem az Apocalypto című filmet. Nem a legelejétől kezdtem, úgy 15 perccel később, de onnantól kezdve teljesen a végéig hányingerem volt gyomorgörccsel. Ha ez volt a célja Mel Gibsonnak, akkor nálam elérte. Brutális volt, kegyetlen, többször is el kellett kapcsolnom. Teljesen realisztikus volt (talán épp ez volt a baj), és a színészek meg hihetetlenül jól játszottak.
A főszereplő meg kicsit Die-ra emlékeztet itt ^^
2012. december 14., péntek
Tegnapelőtt az új metróval utaztam, bizony :) Nem volt nagy szám.
És majdnem lekéstem a buszt, szó szerint. Csak néhány méter választott el tőle, mikor már elindult, csak szerencsém volt, mert nem tudott kifordulni az útra a forgalomtól. Futottam utána és integettem, hogy álljon meg. Nem nagyon volt kedvem visszafordulni, ha már összepakoltam, lecipekedtem és fagyoskodtam. Lekéstem a városi buszt, a villamost, minden lassú volt, de hát mellém állt a szerencse. És nagyon kedves volt a buszvezető, mondta, hogy csak szóljak be a központnak, és onnan odaszólnak nekik, hogy ne induljanak el, ha úgy tűnik, hogy csak pár percen múlik az egész. És még a nagy táskámat is levitte a csomagtérbe, ami 21 kiló volt. Megmértem, ahogy hazaértem.
Leadtam a jelentkezési lapomat a Momijibe. Januárban lesz egy szintfelmérő, mert csak kell, aztán meglátjuk, melyik csoportba kerülök.
Ezt még ősszel vettem egy turiban itthon, az unokahúgom szúrta ki nekem, én meg visszamentem vele a táskáért.
Már két lányt is leszólítottam az utcán, mert nekik is bárányos táskájuk volt. Nem bárány alakú, csak báránymintás. Sajnos az egyik Írországból kapta, a másik meg kézzel készített táska volt. De akár én is csinálhatok magamnak, majd hímzek egyet.
Nézegettem a képeimet és rájöttem, lehet, hogy egészen fanatikusan szeretem a naplementét (is) fényképezni. Nem azért, mert a naplemente milyen romantikus, dehogy, egyszerűen a színei miatt, az átmenetek miatt, a felhők miatt. Még a szobámat is naplementeszínűre akartam festetni 6 éve xD Hát, nem olyan, mint amilyenre gondoltam, de azért nem rossz :D
Majd ha megnövök, akkor lesz egy nagyszerű kis fényképezőm és még többet fogok fényképezni.
2012. december 11., kedd
Újra itt vannak a "hajvágós" napok!! Már ha nem lesz világvége :D Sajnos a világvége partit nem tudjuk megszervezni. Kivéve, ha a világvége (biztos értesülések szerint :3 ) nem csúszik át januárra.
"Mikor érdemes fodrászhoz menni?
A kedvező, 2013. évi hajvágási időpontoknál az „a” pont alatt a Hold Oroszlán jegyben való tartózkodása, a „b” pont alatt a Szűz jegyben való tartózkodásának idejét adjuk meg.
1/a, 2012. december 30-án 08,00 órától január 01-jén 18,00 óráig
1/b, 2013. január 01-jén 18,00 órától január 04-én 01,00 óráig
2/a, 2013. január 26-án 15,00 órától január 29-én 01,00 óráig
2/b, 2013. január 29-én 01,00 órától január 31-én 07,00 óráig
3/a, 2013. február 22-én 23,00 órától február 25-én 01,00 óráig
3/b, 2013. február 25-én 01,00 órától február 27-én 14,00 óráig
4/a, 2013. március 22-én 01,00 órától március 24-én 16,00 óráig
4/b, 2013. március 24-én 16,00 órától március 26-án 23,00-óráig
5/a, 2013. április 18-án 17,00 órától április 21-én 01,00 óráig
5/b, 2013. április 21-én 01,00 órától április 23-án 09,00 óráig
6/a, 2013. május 16-án 02,00 órától május 18-án 11,00 óráig
6/b, 2013. május 18-án 11,00 órától május 20-án 19,00 óráig
7/a, 2013. június 12-én 03,00 órától június 14-én 08,00 óráig
7/b, 2013. június 14-én 08,00 órától június 17-én 02,00 óráig
8/a, 2013. július 09-én 08,00 órától július 12-én 01,00 óráig
8/b, 2013. július 12-én 01,00 órától július 14-én 09,00 óráig
9/a, 2013. augusztus 05-én 18,00 órától augusztus 08-án 02,00 óráig
9/b, 2013. augusztus 08-án 02,00 órától augusztus 10-én 15,00 óráig
10/a, 2013. szeptember 02-án 01,00 órától szeptember 04-én 12,00 óráig
10/b, 2013. szeptember 04-én 12,00 órától szeptember 06-án 22,00 óráig
11/a, 2013. szeptember 29-én 09,00 órától október 01-én 20,00 óráig
11/b, 2013. október 01-én 20,00 órától október 04-én 07,00 óráig
12/a, 2013. október 26-án 18,00 órától október 29-én 01,00 óráig
12/b, 2013. október 29-én 01,00 órától október 31-én 13,00 óráig
13/a, 2013. november 23-án 02,00 órától november 25-én 13,00 óráig
13/b. 2013. november 25-én 13,00 órától november 27-én 22,00 óráig
14/a, 2013. december 20-án 04,00 órától december 22-én 20,00 óráig
14/b, 2013. december 22-én 20,00 órától december 25-én 04,00 óráig"
Volt egy gimnáziumi osztálytársam, aki elég különös embernek tűnt akkor nekem, olyan megfoghatatlan, érdekes volt. Másnak talán furcsa is, de én jól megvoltam vele, különös, nem hétköznapi volt a személyisége, de valójában nem ismertem annyira igazán. Aztán ahogy elballagtunk, mindenki ment a maga útján, nem találkoztunk elég sokáig.
Évek múlva, itt Budapesten a villamosmegállóban összetalálkoztam vele. Mondhatnánk véletlennek is. Kiderült, hogy ugyanarra az egyetemre jár, mint én. Akár ez is lehetne véletlen. Mesélte, hogy pszichológusnak készül. Hébe-hóba eszembe jut azóta is, és múltkor rákerestem a facebook profiljára. Kiderült, hogy abban a kerületben praktizál, ahova most költöztünk. Azóta azon gondolkozom, hogy figyelmen kívül tudnám-e hagyni, hogy egész kiskorunk óta ismerjük egymást és meg tudnék-e nyílni neki, ha elmennék hozzá, mint páciens. És úgyis meg akartam kérdezni tőle valamit, amire úgy 9 éve kíváncsi vagyok. Mit értett az alatt, hogy ki vagyok én?
Istenes nagy képességem van ahhoz, hogy tudom elvenni a jókedvemet egy kis idő alatt, hihetetlen.
Tegnap voltam az egyik ásványkiállításon végre!! Az előtte lévőkre nem mentem el, de már nem bírtam magammal. A Kökiben volt, jövőhéten a Lurdy-házban lesz, még talán oda is elmegyek. Vásároltam pár kristályt, átmostam őket, most épp tisztulnak a sóágyon. Aztán kirakom a holdfényre őket.
A középső nagy fehér egy szelenit, közvetlenül alatta az áttetsző szürkés egy füstkvarc, balra tőle ismét egy füstkvarc, innentől kezdve balra sárga jáspis, aventurin, citrin, még egy citrin, karneol, kalcedon, zöld jáde, aventurin, epidot, lapis lazuli, obszidián, fehér achát és a legalsó a rodonit.
Össze kell szépen szednem, hogy mire lehet használni őket.
Alig bírtam visszafogni magam és nem is vettem meg mindent, amit akartam.
Vettem két égősort és feltettem a szobámban, még szerencse, hogy előzőleg összefurkálták a falakat és benne maradtak a csavarok, volt mire feltennem őket. Nálam is lehet a falra festeni, majd lassacskán el fogom kezdeni, amit terveztem.
2012. november 29., csütörtök
Húha, elfelejtettem, hogy mit akartam írni.
Az a csodálatos gondolat ütötte fel a fejét a fejemben, hogy mi lesz, ha jövőre jön a dir en grey, a D és a Gazette is?!
És azon agyalok, hogy milyen ajándékot adjunk a D-nek... És mindig mondom az ötleteimet Alyának, valamit csak ki kell találni addig.
Kaori elvitt a sminktanfolyamára modellnek szombaton és kedden. De most lusta vagyok egyetlen képet is szerkesztgetni és feltölteni. Megdicsérték, én meg hősiesen végigültem mind a két alkalmat.
Nézhetnek nyugodtan hülyének (ami tényleg nem érdekel), hogy rájöttem arra, bárányokat igazán szívesen tenyésztenék és gyapjúval foglalkoznék. Mondjuk Írországban. Biztosan nehéz lenne a dolgom, de mikor választottam a könnyebb utat? De, azért választottam rendesen, de az mindig balul sült el és csak rosszabb lett tőle. Mindig akkor választottam a könnyebb utat, mikor nem kellett volna. De ezt tényleg élvezném. Kakassal kelnék és nappal együtt feküdnék, egy vidéki kis falu mellett. Azon gondolkozom, hogy ha elejétől fogva így lett volna, most kevesebb bajom lenne. De nem éri meg ezen bánkódni.
Épp Újholdat nézek és legszívesebben csak forgatom a szemem
:D
Mivel ma 125 éves a budapesti villamos és hév, elmentünk
megnézni a régi villamosokat és még utaztunk is az egyikkel, ami 70-72 éves
ebben az évben.
2012. november 20., kedd
Nem igazán volt már türelmem tovább írni tegnap, úgyhogy visszatérek a vámpíros témához. Reila szombaton feljött Kaorihoz, hogy elmenjenek megnézni az Alkonyat utolsó részét a moziban. Én pénzt azért nem adok, csak hogy megnézzem, de vasárnap leadták az első részt a tévében, úgyhogy gondoltam, itt az idő és pont kapóra jön, meg kell nézni. Mert csak úgy indulhatsz valami ellen, ha ismered. Mégse lehet kritizálni valamit, amit nem ismerünk, ugye? Persze röhögcséltem egy sort és kihagytam vagy 15 percet, de néha-néha ott tartottam, hogy ha mindenki azt mondja, hogy a könyv jobb, mint a film, akkor talán elolvasom. Ez az érzés másnapra el is múlt. Amire már nagyon felhördültem, az volt, mikor a rossz vámpír megharapja Bellát és ettől majdnem átváltozik, de Edward kiszívja belőle a mérget és így megmenti. Én meg felszólaltam, hogy mitől változna át, milyen méreg? Erre Kaori teljesen természetesen, kicsit tudálékosan felvilágosított, hogy hát ha megharap egy vámpír, akkor átváltozol! Jaaaa, így már tényleg világos! Nem tudom, mikor lettek a vámpírok mérges kígyók, hogy mérgük is van és még ki is lehet szívni.
Elolvastam a könyvet. Olyat vált ki belőlem, amit még könyv sosem. Akarom a harmadik könyvet.
Úgy egy hete a szomszédok szóltak nekünk, hogy a ház környékén ólálkodik valaki egy zacskóval és befelé figyel. Kiderült, hogy nyáron bejött két idegen az udvarra és már az egyik lakás bejáratánál álltak, mikor észrevették őket. Miután ezt megtudtuk, másnap mondták, hogy azokból egy, akik nyáron itt jártak, aznap bejött újra, most az első emeletre, de észrevették újra, szerencsére. Azt tervezték, hogy beszélni fognak azzal a férfival, aki itt járkál a környéken néhány napja és megkérdezik, hogy mit akar. Aznap este már nem jött vissza, de akkor éjszaka betörtek két házba is, a mi házunk két oldalán valahol a szomszédban. Azóta odafigyelnek a kapura, hogy bezáródjon és zárják az első ajtót is, mert addig napokig nem volt bezárva a kertkapu és az ajtó sem.
Na, ez az egész kész vicc. Megjelent a D új minialbuma, a Namonaki mori no yumegatari ( 名もなき森の夢語り) és most esik le valakinek, hogy vigyázni kéne a természetre. Azt hiszem, most szinteket emelem magam a saját szememben. Tisztelem emiatt is Asagit, hogy érdekli és fel akarja hívni az emberek figyelmét ezekre a dolgokra, már ha magától nem jut eszükbe nekik. Milyen jó lenne, ha sok mindenben egyformán gondolkodnánk. Ha valaki kíváncsi rá, nézze meg nyugodtan a videóját. Ha nem ismerős az ilyen körökben, bizony meg fog lepődni, a bandában lévő összes tag férfi és teljesen normális. És hú, szoknya is van egyiken-másikon, de a kezdeti ferdén nézés után kezdje figyelni a videót és hallgatni a zenét. Bevallom, tartottam megnézni az új külsőjüket, mert ahogy Alya telefonba beharangozta még a múltkor, éreztem, hogy a szarvakkal nem fogok tudni mit kezdeni, mert eddig nem bírtam azokat, akik szarvakat tettek a fejükre. De nem kell meglepődni rajta, szokása, hogy beöltözik annak, amiről énekel vagy amit szimbolizálni akar. Itt például egy szarvas, ezért van a fején az a valami. Milyen érdekes, legtöbbször van valami a fején.... Tetszik nagyon, a basszus hangzása sem semmi. És a hegedű is annyira tetszik benne. És jól megkergeti a vadászt hahahaaa. Na szóval, kicsi koromban állatorvos akartam lenni és mellékállásban megmenteni a Földet. Ilyeneket tervezgettem például, hogyan kéne óriási faültetési akciókat szervezni. Legkedvencebb tárgyam a biológia volt, ezért mentem biológia-környezettan szakra. De ott rájöttem, hogy nem fenékig tejfel és kevés vagyok én ahhoz is. Viszont nagyon hiányzik a biosz, és észrevettem, hogy mennyit felejtettem érettségi óta, ezért magammal hoztam egy könyvemet, hogy a hét egyik estéjén elkezdjem olvasni. Nem lenne rossz valamilyen természetvédelmi nagykövetként munkálkodni. De rájöttem, hogy egy fecske nem csinál nyarat. 7080056350 ember él a Földön hozzávetőlegesen és a nagy százalékuknak meg sem fordul a fejében, hogy lehetne másként is csinálni. De ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Nem is tudom megfogalmazni, hogy igazából mit akartam írni eredetileg. Mikor kiköltöztem a nyaralóba hetekre, csak hogy ne legyek emberek közelében és emberekkel kapcsolatban, attól tartottam, hogy túlságosan meg fogom szokni az egyedüllétet, ami nagyon könnyű lenne. Anyuval beszélgettem múltkor és mondta, hogy érzi, hogy valami baj van, hogy egyszerűen nem akarok emberekkel érintkezni, én meg csak annyit tudtam mondani, hogy mert elegem van belőlük. Egyszerűen jó lenne visszatérni a természethez. Na, itt a lényeg. Sok mindenről le tudna mondani az ember, ha akarna. De már el se tudja képzelni az életét a mindennapi használati tárgyai nélkül. Egy szóval sem mondom, hogy nem jó dolog, hogy megkönnyíti néhány dolog az életet, de azért tisztában kéne lenni azzal, hol a határ. Ha már itt tartunk, egy ilyen helyen is elviselném az életet, Elliðaey Izland szigetén. Azt találtam, hogy Björknek akarták ajándékozni, de visszautasította.
Vagy egy erdő mélyén emberektől távol, ha már erdőnél tartunk. Úgyis az egyik történetemben erdei boszorkány vagyok. Állatok és növények és boldog lennék. És ha már Izland, akkor Sigur Rós.
Tegnapelőtt nem találtam azt a dokumentumot a gépemen, amibe
egész nyáron irkáltam vegyesen a ficeimet, akárhogy kerestem rá. Sehol sem
volt, azt hittem, hogy letöröltem a pendrive-omról, mert azt hittem, hogy a
gépen fent van, de ide meg nem másoltam fel. Azután rájöttem, fél óra keresés
és visszafogott pánikroham után, hogy rossz néven kerestem és rossz helyeken.
Ráébresztett, hogy nem tudnám rávenni magam, hogy véglegesen kitöröljem, ha már
ez is ezt váltja ki belőlem, pedig abba csak 11 oldalt gépeltem be.
Még van 19 oldal hátra a könyvből, amit olvasok. Nem akarom
elolvasni, mert akkor vége lesz. Egy nagy titok kiderült, amit írtam is
múltkor, a másik még nem, sok kis apró rejtéllyel. Zseniális. Rájöttem az egyik
trükkre, hogy mitől lesz jó történet egy történet. De nem mondom meg senkinek,
hehe :P
Tegnapelőtt elmentünk Kaorival a karácsonyi vásárra. Láttam
baris hajcsatot, de olyan fajtát nem használok, úgyhogy nem is vettem. Amúgy is
a kicsi került 790-be, a nagy meg 1300 körül volt. Sokféle dolgot lehet venni,
de inkább a külföldiek pénztárcájának való, mert amiknek nagyjából tudom a
szokásos árát, itt mind többe kerül. Amin megakadt a szemem, az a levendulaszörp,
meg a bőrtáska és a gyapjú cuccok. Csináltam pár képet is.
Vettem kókuszolajat újra, ricinus és mandulaolajat. Egy
szabályozás miatt ricinusból csak 30 ml-t lehet venni, az üveg meg az olaj
kétharmadába kerül, micsoda hülyeség. Most van a hajamon egy faintos kis
pakolás, tojássárgájával, mézzel és olajokkal. Vettem egy csini cseresznyés
zuhanysapkát, ráhúztam a fejemre és betekertem egy törölközővel. Most már meg
fogom csinálni a testápolót is, már anyu is ráállt, hogy neki is csinálhatok.
Ez a ricinusolaj amúgy nem semmi, hogy puhítja a bőrt. És ha minden igaz,
növeszti a hajat és a szempillát. Fél évet adok neki.
Fel kéne már tenni egy rakat képet, de mindig
húzom-halasztom. Nézegettem a hét évvel ezelőtti Szegedes képeimet is, azokból
is válogatok majd. Lehet, regisztrálok egy képfeltöltős oldalra, felpakolok
néhányat és onnan linkelgetem be a képeket.
Egy hete volt az ásványkiállítás, végül nem mentem el rá, de
úgyis most rendeznek még néhányat, egyikre el kéne menni.
Ha minden igaz, jövőre újra jön a D Európába *.* Fogjuk rá,
hogy haladok a „titkos” projekttel, április után várható, hogy jönnek, addigra
csak készen leszek. Lett egy zseniális ötletem is a karácsonyi vásárban, tortát
kell nekik sütni. Felkiáltottam az utca közepén xD Nem mintha nem lenne szokványos, hogy tortát sütnek a
bandáknak. Azon törtem már mióta a fejem, hogy milyen alkalomból lehetne nekik
sütni, és akkor leesett, hogy jövőre lesznek 10 évesek. Máris megvan az indok.
Lehet, arra kéne a bonbonokat pakolni *.*
Még mindig nem kapta meg a cseh lány a képeslapot, amit
Hide-zou-nak küldtem :( Pedig már egy hónapja feladtam.
2012. november 14., szerda
Még van a könyvből egy kicsivel több, mint 100 oldal. Igaz, hogy vannak benne ismerős szereplők, de az események valamennyivel eltérnek az előző történetnél és jóval sötétebb is. Hiába megvan ennek is a maga sajátos humora. Még találgatni is nehezebb volt, mint A szél árnyékánál. Sokszor káromkodom és szitkozódom olvasás közben, olyan váratlanul történnek benne dolgok. De arra ráéreztem, hogy nem szabad megbízni mindenkiben, aki megbízhatónak tűnik és nem szabad naivan szavahihetőnek gondolni mindenkit, aki azt mondja, hogy segít. Ez a való életre is igaz, nagy tanulságokat, igazságokat lehet benne találni.
Nem tudom, hány óráig tartott, mert miközben csináltam, belefeledkeztem megint. Most még csak telefonnal tudtam képeket csinálni, a bluetootht meg addig kerestem, amíg meg nem találtam, hogy kell újra bekapcsolni, és sikerült végül.
Egyik oldalon Totoro az esernyőjével
Másik oldalon egy bari csillagokkal
A mintát egy tiffany lámpa adta; ha van valaki olyan kedves, akkor megajándékozhat vele, köszönöm szépen :D
Különös dolgok történnek nálunk mostanában. Az őskorból visszamaradt videókazetta esik le magától a polc legtetejéről, amit hónap óta nem mozgattunk vagyis hónapok óta stabilan állt. Olyan sarokba beállított hosszú doboz dől el, ami végig a fal felé volt döntve. És a legfurcsább, a ház három különböző részéből mindhárman azt hisszük, hogy a másik adja ki azt a fura hangot. Mint egy hátborzongató, elhaló kiáltás. Mi lesz a következő?
Valamelyik nap ezzel a japán mondással találkoztam:
If you're in a hurry, take the long way. Because happiness will always come by the long way.
Úgy megörültem, mikor megláttam, hogy az előző könyvből is vannak ebben a könyvben szereplők! Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog még történni. Olyan helyzetet teremt, amit nem tudom, hogy fog kibogozni. És nem akartam utána keresni, de rátaláltam arra, hogy A szél árnyékának zenét is komponált, hogy az olvasók jobban átélhessék a hangulatát! Szoktam én is számokat kiválasztani az írásaimnak, amik megihletnek, mikor meghallom őket. Itt az első szám. Nekem nagyon tetszik.
Olyan sok dolog van, amit nem értek. Vannak-e tényleg véletlenek? Vél-etlen, olvastam nemrég. Vagyis szó szerint olyan dolog, amire nem gondoltunk, nem véltük, hogy bekövetkezhet. Vagy tényleg minden okkal történik. Vagy csak hozzáállás kérdése az egész. Vagy olyan, amire gondoltunk, csak nem merjük elhinni, mert attól félünk, hogy csak áltatnánk magunkat. Ez a legrosszabb.
A tegnapi nappal újra elkezdtem hízókúrázni. Rájöttem, hogy sürgősen fel kell szednem egy kicsit.
Na kérem, elköltöztünk! Könnyen ment minden, bejelentettem a
régi főbérlőnek, még a kauciót is visszakaptuk, előtte megkötöttük a szerződést az újjal. Anyuék feljöttek
segíteni, igaz, a költöztetők késtek 3 órát, mert nem is azoknak kellett volna
eredetileg jönniük, akik jöttek, de két óra alatt át is cuccoltunk. Meg még
előtte vittünk két körben dolgokat.
Öt napba tellett, hogy normálisan nézzen ki a lakás, mert
három éve nem lakta senki. Takarítás, meg ugye a dolgaink helyére pakolása, stb
stb. Még rovarbábokat is találtunk a konyhaszekrényre ragasztva sárból készült
kis gubókban egymásra tapasztva T.T Borzalom volt leszedni, egy élmény :D
Az első nagyobb esőnél kicsit furcsa volt, mert fújt a szél is és mivel fent
van a hegyen, olyan érzésem volt, mintha le akarná fújni a házat :D A kilátás
nagyon szép, főleg éjszaka, rálátunk a hegyről a budai részre. A levegő tényleg
sokkal jobb, bár nem olyan jó, mint itthon, de azért nagy a változás a korábbi
helyekhez képest.
Ja igen, volt Reila nálunk, el is mentünk bulizni, bár haza
kísértek egy negyed óra múlva, mert nem voltam jól a pezsgőtől és a pálinkától.
Egyet ittam mindegyikből, nem értem, miért váltja ki belőlem ezt. Reilának
nagyon ígérgettem, hogy csak egy pohárral fogok ezután inni. Vagy eggyel sem.
Megígértem már ezt másnak is, de nem gondoltam, hogy ennyit se kéne.
Volt lakótárssal is találkoztunk, jó volt nagyon. Választ
kaptam egy évek óta észben tartott kérdésemre is :D Meglepődött, hogy mire
emlékeztem legutóbbi hosszabb beszélgetésünkből, de megválaszolta és
részletesen elmagyarázta nézeteit.
Nem is emlékszem olyanra, hogy hosszú hétvége minden napján
lett volna nálunk vendég! Mindegyik nap jöttek, még anyu is megmondta, hogy
fogadjunk, hogy így lesz. A mosogatás közben úgy éreztem, mintha lagziban
lennék a sok mosatlan láttán. Meg mondtam anyunak, mintha Karácsony lenne,
annyiféle ennivalót csinált. Még torta is volt, ugye. Jöttek megnézni aput,
péntek délelőtt hoztuk haza a kórházból. Szerzett még egy csinos sebhelyet
magára. Nem mintha zavarná.
És tádá, ez van nekem :D Potom 1800 forintért. Nem hoztam
haza a fényképezőnek a csatlakoztatóját, de majd később felteszem a saját
képemet. Az összeset be fogom szerezni. Eredetileg ezt akartam elolvasni
először, de nem bántam meg, hogy a másikkal kezdtem.
Hétfő van, az előbb beszéltem épp az új főbérlőnkkel. Megbeszéltük, hogy következő héten költözünk. Most épp töredezettség-mentesítek a másik gépen, mert azt hazaviszik anyuék. És mindent le akarok menteni vagy át akarok tenni a laptopra. Ez el fog tartani egy darabig.
Alig várom! Kicsit bizonytalan vagyok, hogy jól döntöttünk-e. De ha már ott leszünk, remélem, hogy egy idő után elmúlik és tudok neki teljesen örülni.
Most nagyon nem tudok mit csinálni, amíg dolgozik a gép, úgyhogy begépelem a maradék ficrészleteket. Csak hogy azzal se legyen gondom később :)
Pénteken meg jön Reila!! Végre, mert már annyiszor megbeszéltük és mindig előtte kellett lemondanunk és így nem tudtunk elmenni shoxxra vagy groove-ra. Ez eszembe juttatja a két évvel ezelőtt történteket. Költözés előtt egy nappal mentünk bulizni, amikor már anyuék fent voltak nálunk az albérletben. Emlékezetes az az este ^^
Holnap meg találkozunk egy volt lakótársunkkal, akit már vagy 4-5 éve nem láttam. Kiderült, hogy itt lakik hozzánk 10 percre. De már csak egy hétig *.*
Olyan sok minden történt, hogy remélem, nem felejtek ki semmit.
Kezdem a friss hírrel :D Új albérletet néztünk! Először Kaori ismerőse ajánlott nekünk, mert megkérte rá, hogy nézzen nekünk megfelelőt, de amiket mutatott, egyik sem volt túl jó. Vagy amerikai konyhás-nappalis volt, vagy egybenyílóak voltak a szobák vagy drága volt szimplán. Aztán úgy voltam vele, hogy akkor saját kézbe veszem a dolgokat és elkezdek keresni én is. Amit már anyu is mondott. Úgyhogy nézegettem párat, és fel is hívtam kettőt. Az egyikkel, bár három havi kauciót kért, akartunk tenni egy próbát, ezért megbeszéltünk egy időpontot másnap 10 órára. A másik lakást már kiadták addigra, mire hívtam. Nem láttam sok esélyt, hogy kivennénk az elsőt, de kíváncsi voltam rá.
35 percet késtünk a megbeszélt időponttól ^^ De szerencsére a tulaj egy másik érdeklődővel is beszélt, aki utánunk nézte meg a lakást, úgyhogy nem sietett sehova. És most ott tartunk, hogy kb. 95%, hogy kivesszük!!! xD
Elkezdtem itt megint Alyának sorolni, hogy miért jó, hogy ezt megtaláltuk, mert annyira örülök xD És mert ilyet szerettem volna. A budai oldalon van a hegyen, friss levegő van, téglalakás, 2 éve lett kívülről leszigetelve, 3 emeletes, 3 különnyíló szoba van benne és egy közös nappali, van a konyhán ablak, a fürdőben kád és ablak, külön wc és fürdőszoba, van hozzá kert. Közel a buszmegálló, lényegében jó megközelíthetősége van, bár a stadionokig kicsit hosszadalmas lesz eljutni, de hát úgy vettem észre, hogy szeretem bonyolítani az életemet, mert miért ne :D Konyhabútor van, a két nagyszobában óriási beépített szekrények vannak, így vihetjük a mi bútorainkat és a hűtőt. És az ára?! 60000 ft, amiben benne van a közös költség! A netet és a tv-t is megoldjuk, hogy legyen, már csak a mosógép a kérdéses, hogy működik-e.
Az egyetlen hátulütője, hogy a fiatal nő fel akarja majd újítani, ha el tudják adni a nagymamájának a házát. Fél éven belül nem fog hozzá, mert hidegben nem lehet átalakítani. Úgyhogy fél év a biztos, de reméljük, hogy legalább jövő nyárig ott lehetünk :D A másik meg ugye az, hogy 3 havi kauciót kér, de nem kér előre bérleti díjat.
A lényeg, hogy innen el minél hamarabb, mivel 1. már nagyon elegünk van a főbérlőkből, 2. az új lakótársakból is kezd elegünk lenni :D 3. annyit fizetnénk, amennyit mi fogyasztunk, nem a mások által fogyasztott víz/gáz/villany után.
Az új lakótársaink úgy járkálnak ki-be, mint a huzat. Az egyik felhozza a beteg barátját, aki már több, mint két hete olyan beteg, hogy úgy köhög, mintha meg akarna fulladni. A másik meg felhozta a barátnőjét, akivel épp a wc-ajtóban futottam össze és csak néztem, hogy ez meg ki?
Úgyhogy már be vagyok sózva nagyon. Már csak a gázos bácsinak kell megnéznie, hogy jól működik-e a kazán, el kell olvasnunk a szerződést és költözhetünk is!
És akkor mi történt a legutolsó bejegyzés óta...
Megtartottuk a szülinapot, visszamentem a nyaralóba, utána elmentem Kaoriékhoz, ott aludtam három éjszakát. Három nap egymás után késő éjszaka bicikliztünk vissza hozzájuk, miután bent voltunk a városban, egyik este olyan hideg volt, hogy majd megfagytunk, de jó volt :D Egyik este sem volt jó az egyik lámpa, úgyhogy a kis elemlámpámat kötöttük oda a csomagtartóhoz és rögzítettük a táskával és biztosítótűvel xD Meg hoztuk a formánkat, nah...
Eldöntöttük, hogy halasztunk a sulival, mert nem fogjuk tudni egy évben teljesíteni a tantárgyakat. Munkát keresünk, meg japánozni fogunk, ki is néztünk egy nyelvsulit, ahova a csoporttársunk jár.
Otthon egészen nyugodtan fogadták a halasztást.
Más nem jut eszembe, úgyhogy...
2012. augusztus 26., vasárnap
Ami meg tegnap történt, az már csak hab volt a tortán. A szokásos, álomvilágban élsz kislányom dolog, jól összevitatkoztunk anyuval. Ráadásul hamarabb is kezdődik a suli, mint vártam. Még egy kis ideg nem árt.
Tényleg nem fogunk tudni menni Kaoriékhoz, mert náluk is és
Alyáéknál is házfelújítás van. Tényleg minden összejön, csak hogy nem tudjunk
menni.
Ma voltam úszni, ha nincs szerencsém, akkor ebben az évben
utoljára, de hátha még jövő hét vége felé jó idő lesz, mert holnaptól hideget
mondanak. Ma leúsztam megint a 22 hosszt, és most volt legkevésbé megerőltető.
De megint elfelejtettem megnézni, hány méter. És még a meleg medencébe is
belementem, először volt rajtam kívül két ember, utána már egyedül maradtam,
olyan jó volt :D Az meg biztos, hogy jövő héten is visszamegyek a nyaralóba,
mert mindkét gyerek nálunk lesz.
Azt el is felejtettem, hogy kedden feladtam Asagi szülinapos
képeslapját Irinek! Rá lettem beszélve, hogy a macskás képeslapot küldjem el
neki, remélem, hogy nem lesz gáz ^^; Alya azt mondta, hogy tetszeni fog neki…..
Persze nem néztem filmeket, kivéve egyet ma, mert már úgy
éreztem, hogy megbuggyanok. Erőt vett rajtam a letargia és muszáj voltam
filmezni. Ma hazamegyek, hogy holnap megünnepeljük az unokahúgom szülinapját,
aztán jövök is vissza.
Mint általában a csodák, három napig tartanak. Hát velem is
így történt, ugyanis két nappal ezelőtt, 21-én Asagival álmodtam. Nem is az
álommal van baj, mert az jó volt, abból ébredtem fel és nem tudtam, hova legyek
a boldogságtól, mikor leesett, hogy tényleg végre vele álmodtam újra.
Felébredtem, aztán kb 10 másodperc múlva megszólalt az ébresztőm, kinyomtam és
visszafeküdtem és azonnal megcsörrent a telefonom, mert Alya hívott.
Tegnapi nap nem történt semmi, de ma anyunak sikerült úgy
felhúznia, hogy miután elmentek, teljesen kiborultam. Szóval múlik a csoda
hatása, sajnos, mert kibillentett a nem létező egyensúlyomból úgy, hogy rögtön
extragyorsasággal elkezdett rángatózni a szemem, ami több, mint négy hónapja
már csak nem bírja abbahagyni, mert időközönként, néha mindennap rákezd. Nem
lehet igaz, hogy eljövök otthonról, hogy nyugodtan legyek, de idejönnek és már
csak azért is beszól anyu, mert miért is ne. Apu megszólalt, hogy fogytam, erre
én mondtam, hogy inkább barnultam. De csak mondta, hogy nem, igenis fogytam,
erre anyunak is bele kellett szólni, hogy fogytam, mert iszom azokat a
löttyöket, és bólintott a gyógyteáim felé. Azonnal elpattant a húr, mondtam,
hogy akkor iszom, mikor akarom, és meg is mondtam, hogy neki sem ártana. És
nekem ne panaszkodjon soha többet, hogy nyomja a hasa, ha lehajol, mert én le
tudok hajolni –ekkor meg is mutattam- és még ennyire is le tudok hajolni és még
mélyebbre mentem. És megmondtam, hogy rettentően fel tud ezzel bosszantani.
Hogy folyton ezzel kell jönnie, mert ha nem ért hozzá, akkor minek szól bele…
Azt mondta, hogy akkor kinek mondja? Mondtam, hogy nekem ne, majd csak akkor,
ha elfogadja azt, hogy segítsek neki. És megkérdeztem, hogy mit tudnék csinálni
vele, hogy vékony vagyok, azt mondta, hogy semmit. Hát akkor erről van szó.
Mintha drogoznék vagy innék, úgy tesz.
Utána elmentek és vége volt, alig tudtam magamhoz térni
utána. Hogy senkinek nem vagyok így jó, hát magasról tenni kellene bele, de nem
tudok. Tényleg már elegem van, keményen vissza fogok szólni, nem érdekel, hogy
bunkónak fognak tartani vagy érzéketlennek. Meg fogom tőle kérdezni, hogy
szerinte mit válasszak, azt hogy vékony vagyok és egészségesebb vagy kövérebb,
de egészségtelenebb. Az, hogy ők mit választanak, azt úgyis tudom. Anyu több,
mint 90 kg,
apu meg kb 80 vagy annál valamennyivel kevesebb.
Ezért, ha jövő héten nem jön össze Kaoriéknál az
évfordulózás, akkor lehet, hogy mégis csak a nyaralóban maradok jövő hétre is,
mert ráadásul még az unokahúgomat és öcsémet is lepasszolják tesómék hozzánk,
mert nekik már megkezdődik a suli időszak. Az unokaöcsémnek már elvileg lehet
menni oviba, de addig az unokahúgomat még nem tudják vinni sehova.
Tegnapelőtt is felhúztak. Reggel mentem a strandra, nyitás
előtt még nincs ott a pénztáros és elviekben (ahogy ő mondta nekem, mert
kivételesen szerencsére elkaptam múltkor mindkét alkalommal) a biztonsági őrtől
lehet megvenni a jegyet. Egyszer sem láttam a pénztárnál a biztonsági őrt. Most
mentem, és pont jött nem messze mögöttem a múltkor említett fura fiú meg a
szülei. Elkezdi a férfi, hogy ott van az illető, akitől meg lehet venni a
jegyet és mutat a medence felé. Elindultam mögöttük és mondtam, hogy még nem láttam
a fickót. Erre elkezdi, hogy hát ő már 50 éve jár ide és mindig ott lehet
megvenni, ezt olyan kioktató, fellengzős stílusban. Jelzem, hogy nem a
pénztárnál, hanem a járda mellett egy fabódé pultjánál vettem meg a jegyet. De már
csak itthon kapcsoltam, hogy be kellett volna neki szólni, hogy akkor de nagyon
öreg vagy csak olyan ember, aki azt hiszi, hogy mindent tud.
Azért most többet úsztam, mint legutóbb, mert először 22
hosszt, aztán 16-ot, de most 20-at úsztam le. Hogy hány méter egy hossz, azt
mindig elfelejtem megnézni, de majd holnap.
Nem tudom, mi van velem, de most úgy meginnék egy pohár…
valamit. Itt olvasok és innék valamit, de semmi nincs itt. Azért sajnálom, hogy
nem lesz a groove-ból semmi. Most azért lenne kedvem :D
Jaj, hogy az a xD Itt vártuk a csillaghullást, de Alya megnézte és 18-án
2 órakor volt ^^
Szörnyűség történt, találtam egy ősz hajszálat T.T
Még otthon letöltöttem néhány, nem is tudom, hogy hívják
ezeket. Olyan táblát, amit a szemészeknél szoktak használni annak érdekében,
hogy felmérjék a látás erősségét. Kiragasztottam őket és minden nap felmérem,
hogy mennyire látok jól. Vagyis rosszul, mert még elég siralmas a helyzet :D A
bal szemem messzebbről fele olyan jól lát, mint a jobb, közelebbről viszont
nagyjából egyforma. Úgyhogy, a bal szememet kell főleg erősíteni.
Azt hiszem, most van itt az ideje az éves rosszakat álmodásnak. Tegnap
egy zombival álmodtam, aki ki tudja, mit akart velem csinálni, miután üldözőbe
vett, ma pedig egy olyan medencéről, amibe belementem és akkora hullámok nőttek
benne, hogy tériszonyom lett, mert a hullámmal együtt én is emelkedtem, nagyon
magasra. Még a kezemet se tudtam felemelni, hogy befogjam az orrom, mire a
hullámmal együtt zuhanni kezdtem és szinte belecsapódtam a vízzel együtt a
medence vizébe. Kíváncsi vagyok, mi lesz a mai álmom. Délután is aludtam és
folyamatos különös álmaim voltak, azokra nem emlékszem.
