Na, ez az egész kész vicc. Megjelent a D új minialbuma, a Namonaki mori no yumegatari ( 名もなき森の夢語り) és most esik le valakinek, hogy vigyázni kéne a természetre. Azt hiszem, most szinteket emelem magam a saját szememben.
Tisztelem emiatt is Asagit, hogy érdekli és fel akarja hívni az emberek figyelmét ezekre a dolgokra, már ha magától nem jut eszükbe nekik. Milyen jó lenne, ha sok mindenben egyformán gondolkodnánk. Ha valaki kíváncsi rá, nézze meg nyugodtan a videóját. Ha nem ismerős az ilyen körökben, bizony meg fog lepődni, a bandában lévő összes tag férfi és teljesen normális. És hú, szoknya is van egyiken-másikon, de a kezdeti ferdén nézés után kezdje figyelni a videót és hallgatni a zenét. Bevallom, tartottam megnézni az új külsőjüket, mert ahogy Alya telefonba beharangozta még a múltkor, éreztem, hogy a szarvakkal nem fogok tudni mit kezdeni, mert eddig nem bírtam azokat, akik szarvakat tettek a fejükre. De nem kell meglepődni rajta, szokása, hogy beöltözik annak, amiről énekel vagy amit szimbolizálni akar. Itt például egy szarvas, ezért van a fején az a valami. Milyen érdekes, legtöbbször van valami a fején....
Tetszik nagyon, a basszus hangzása sem semmi. És a hegedű is annyira tetszik benne. És jól megkergeti a vadászt hahahaaa.
Na szóval, kicsi koromban állatorvos akartam lenni és mellékállásban megmenteni a Földet. Ilyeneket tervezgettem például, hogyan kéne óriási faültetési akciókat szervezni. Legkedvencebb tárgyam a biológia volt, ezért mentem biológia-környezettan szakra. De ott rájöttem, hogy nem fenékig tejfel és kevés vagyok én ahhoz is. Viszont nagyon hiányzik a biosz, és észrevettem, hogy mennyit felejtettem érettségi óta, ezért magammal hoztam egy könyvemet, hogy a hét egyik estéjén elkezdjem olvasni. Nem lenne rossz valamilyen természetvédelmi nagykövetként munkálkodni. De rájöttem, hogy egy fecske nem csinál nyarat. 7080056350 ember él a Földön hozzávetőlegesen és a nagy százalékuknak meg sem fordul a fejében, hogy lehetne másként is csinálni. De ez nem feltétlenül az ő hibájuk.
Nem is tudom megfogalmazni, hogy igazából mit akartam írni eredetileg.
Mikor kiköltöztem a nyaralóba hetekre, csak hogy ne legyek emberek közelében és emberekkel kapcsolatban, attól tartottam, hogy túlságosan meg fogom szokni az egyedüllétet, ami nagyon könnyű lenne. Anyuval beszélgettem múltkor és mondta, hogy érzi, hogy valami baj van, hogy egyszerűen nem akarok emberekkel érintkezni, én meg csak annyit tudtam mondani, hogy mert elegem van belőlük. Egyszerűen jó lenne visszatérni a természethez. Na, itt a lényeg. Sok mindenről le tudna mondani az ember, ha akarna. De már el se tudja képzelni az életét a mindennapi használati tárgyai nélkül. Egy szóval sem mondom, hogy nem jó dolog, hogy megkönnyíti néhány dolog az életet, de azért tisztában kéne lenni azzal, hol a határ.
Ha már itt tartunk, egy ilyen helyen is elviselném az életet, Elliðaey Izland szigetén. Azt találtam, hogy Björknek akarták ajándékozni, de visszautasította.

Vagy egy erdő mélyén emberektől távol, ha már erdőnél tartunk. Úgyis az egyik történetemben erdei boszorkány vagyok. Állatok és növények és boldog lennék.

És ha már Izland, akkor Sigur Rós.

Ja, és 8 éves korom óta bírom a vámpírokat!