Nem igazán volt már türelmem tovább írni tegnap, úgyhogy visszatérek a vámpíros témához. Reila szombaton feljött Kaorihoz, hogy elmenjenek megnézni az Alkonyat utolsó részét a moziban. Én pénzt azért nem adok, csak hogy megnézzem, de vasárnap leadták az első részt a tévében, úgyhogy gondoltam, itt az idő és pont kapóra jön, meg kell nézni. Mert csak úgy indulhatsz valami ellen, ha ismered. Mégse lehet kritizálni valamit, amit nem ismerünk, ugye? Persze röhögcséltem egy sort és kihagytam vagy 15 percet, de néha-néha ott tartottam, hogy ha mindenki azt mondja, hogy a könyv jobb, mint a film, akkor talán elolvasom. Ez az érzés másnapra el is múlt. Amire már nagyon felhördültem, az volt, mikor a rossz vámpír megharapja Bellát és ettől majdnem átváltozik, de Edward kiszívja belőle a mérget és így megmenti. Én meg felszólaltam, hogy mitől változna át, milyen méreg? Erre Kaori teljesen természetesen, kicsit tudálékosan felvilágosított, hogy hát ha megharap egy vámpír, akkor átváltozol! Jaaaa, így már tényleg világos! Nem tudom, mikor lettek a vámpírok mérges kígyók, hogy mérgük is van és még ki is lehet szívni.

Elolvastam a könyvet. Olyat vált ki belőlem, amit még könyv sosem. Akarom a harmadik könyvet.

Úgy egy hete a szomszédok szóltak nekünk, hogy a ház környékén ólálkodik valaki egy zacskóval és befelé figyel. Kiderült, hogy nyáron bejött két idegen az udvarra és már az egyik lakás bejáratánál álltak, mikor észrevették őket. Miután ezt megtudtuk, másnap mondták, hogy azokból egy, akik nyáron itt jártak, aznap bejött újra, most az első emeletre, de észrevették újra, szerencsére. Azt tervezték, hogy beszélni fognak azzal a férfival, aki itt járkál a környéken néhány napja és megkérdezik, hogy mit akar. Aznap este már nem jött vissza, de akkor éjszaka betörtek két házba is, a mi házunk két oldalán valahol a szomszédban. Azóta odafigyelnek a kapura, hogy bezáródjon és zárják az első ajtót is, mert addig napokig nem volt bezárva a kertkapu és az ajtó sem.