Eljutottam odáig, hogy végre tudok írni. Eddig netem nem volt, tegnapelőtt, ahogy hazajöttem, nem kapcsoltam gépet, tegnap időm nem volt. Pedig az elmúlt két hétben már többször is le akartam ülni írni, aztán majd feltöltöttem volna, de volt más, ami lefoglalt. Úgyhogy amit most írok, fejben már leírtam egyszer ^^

Pont két hete beköltöztünk a lakásba :B Már napokkal azelőtt elkezdtünk dobozolni, a dobozok kint gyűltek a nappaliban. Kaori hamarabb hazaköltözött egy nappal, ő valószínűleg már Londonban van vagy már el is indult leendő lakhelyére. Remélem, hogy ír, amint tud. Vasárnap feljöttek apuék, 9 körül megérkezett a segítség, a lakásunk régi tulajdonosa két munkatársával, telepakoltuk az autókat és átvittük a másik lakásba, de mivel egy kisebb autót hozott, nem hiszem, hogy gondolta volna, hogy annyi cuccunk van, apuval még vagy háromszor kellett fordulni, legvégül anyu is jött már velünk.
Még mindig nem érzem, hogy saját lenne, mondtam is anyunak, mikor kérdezte, hogy még mindig olyan, mintha albérletben lennék, még mindig olyan, mintha ideiglenes lenne.
A héten elintéztük a közmű átírásokat is, elvitt R, a volt tulajdonos és együtt kitöltöttük a papírokat. Nagyon rendes volt tőle.
Net még nincs, de nem is volt baj, mert lehet, azon lógtam volna :B Úgyhogy a két hét alatt egyszer neteztem, amíg egy estére hazajöttem. És még a gépet se kapcsoltam be. Lehet jobb lett volna az írás szempontjából >.>

Most csütörtökön szintzáróztunk a nyelvsuliban. 7 vagy 8 feladat volt. És volt szóbeli is T.T Annyira egyértelműnek vették, hogy van, hogy nem mondtak semmit róla, én persze leblokkoltam ^^; De a következő már jobb lesz. Nem akartam elsőként menni, csak húzódoztam, erre azt mondja az igazgató, hogy: naaa, menjek, legalább túl leszek rajta, legyek én az első, mivel elsőként értem oda, annyira húzódozok neki, hogy még a végén azt hiszi, hogy..... nem kedvelem. Azt hittem, hogy rosszul hallok ^^; Mondtam neki, hogy nem szeretek beszélni és hogy le vagyok fáradva. Hát nem is ment valami fényesen :D Remélem, hogy 80%-nál nem lesz kevesebb.

Úgy rajzolnék már, de mindig van más, amit csinálni kell. Írnék is, de vagy nincs kedvem vagy ha teljesen alkalmatlan az időpont, akkor jön rám a késztetés, hogy azonnal írjak. Hímezni akartam a zászlót, de azt meg nem hoztam magammal. Meg még levelet is kéne írnom, ha már elhatároztam.
És úgy mennék már futni is. Úgy érzem, hogy amint jó idő lesz, olyan lesz, mint a startpisztoly hangja. Meg tollasoznék meg hegyet másznék meg kezdenék valamit magammal. Úsznék *.* Bicikliznék. Csak lenne már jó idő. Bezzeg február utolsó két hetében már visszaszámoltam. Már csak két hét, már csak egy hét, mondtam. És tessék, március van, holnaptól április és hideg még mindig.
Na meg ültetném azokat a magokat, amiket most meg tavaly vettem, már úgy várom. Egyre jobban azt érzem, hogy ilyesmivel is szeretnék foglalkozni.

A héten azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Nagyon nagyon élethű volt. Vajon hogy lehet érezni valamit, ha még sosem éltem át. Ahogy belecsöppentem az álomba, megéreztem, hogy nagy a hasam. Éreztem, hogy feszül, hogy ott van, hogy megmozdult bennem. Aztán görcsölni kezdett, megijedtem, hogy nem vagyok felkészülve, nem a gyerekre, hanem a szülésre, hiszen csak pár pillanattal azelőtt tudtam meg, hogy terhes vagyok. Álom volt, na :D Rátettem a kezem a hasamra és úgy is éreztem, hogy mozog bennem. Aztán mély levegőt vettem és azt mondtam magamban, hogy csak lazítani kell, akkor nem fog annyira fájni. De kiderült, hogy még csak néhány hónapos, a hasam alapból görcsölt, még nem fogok szülni. Hihetetlen volt.

Fodrászhoz akartam menni, de nem jött össze. Tanulni kellett, meg az idő se volt a legjobb és pont akkor állított be R, mikor készültem és mikor végeztünk és odaértem a fodrászhoz, kiderült, hogy már nincs aznap bent. Másnap meg lemaradtam volna már a hajvágós napokról. Úgyhogy még egy hónapig várnom kell, pedig azt terveztem, hogy többet vágatok belőle. Mindig eltervezem, de az utolsó napokban mindig meggondolom magam. Egy hónap múlva meglátom, milyen kedvemben leszek.

A gazette jön Európába, összesen 3 országba. Mégis mit gondoltak ezzel? Már elkezdtem írni a levelet nekik, hogy megmondom a magamét :D Finoman.


Ezt meg tegnap találtam xD Szerintem jól csinálják :D És hát a szövege, uhhh xD

Anyuék fogták magukat és délelőtt megint feljöttek, hogy lakást nézzenek. Hármat néztünk volna, de az egyik tulajdonos nem szólt vissza, a másik úgy néz ki, hogy talált magának egy vevőt, a harmadik egy kétszobás volt, aminek már úgy indultam neki, hogy nem kéne..., pedig tegnap meg tegnapelőtt már én is ezen gondolkoztam. Viszont mikor beléptünk, jó értelemben véve csalódtam. Teljesen fel van újítva, barna laminált padló van lerakva, új faablakok vannak berakva, szépen lecsempézve a konyha és a fürdő is, szép színekre vannak lefestve a falak. És még kamera is van a bejáratnál. Mondtam, hogy nekem tetszik nagyon. Ráadásul ki tudnak költözni hétvégén. És a tulajdonos testvére még a költözésben is tudna segíteni. Ezt a mázlit :) És még a bútorok jó részét is otthagynák. Miután megnéztük, váratlanul felhívott minket az, akinek a nagyanyja felemelte az árat, hogy érdekel-e minket még. Én megijedtem, hogy annyira tetszett, amit megnéztünk, mi van, ha a másik jobb lesz? De nem volt annyira jó állapotban, mint a kétszobás, úgyhogy már le is tettük a foglalót, csütörtökön megírjuk a szerződést. Végre vége ennek az egész keresgélésnek, már nagyon belefáradtam.

Az előbb nézegettem a képeimet és rájöttem, hogy rengeteg van, amit még fel akarok rakni. Rá kéne szánni egy kis időt.

Nem emlékszem, hogy D-t posztoltam volna eddig, úgyhogy íme:

Nem maradunk annál a háznál, amit szombaton megnéztünk, nem merik bevállalni anyuék, nem bíznak a tulajdonosban. Van áramtartozása és ki tudja, mi még, rajta kívül két tulajdonossal, akik az Egyesült Államokban élnek.
Megpróbáltam megnyugtatni őket, hogy nem szabad olyan gyorsan beleugrani, ki kell várni a megfelelőt, hiába mondták, hogy meg kell alkudni, engedni kell a feltételekből. Meg hát úgy néz ki, hogy mennek felfelé az ingatlan árak. Mondtam nekik, hogy nyugodjanak meg, mert nagyon feszültek amiatt, hogy ez már nem az első, ami nem jött össze, felejtsék el, ami volt. Már arra is gondoltam, hogy a kaszásdűlői részen is szétnézek. Meg hogy nem három, csak kétszobásat vegyünk.
Albérletet meg majd holnap fogunk nézni. Húzós, húzós. Nemsokára szintzáró, arra is kéne tanulni, ami nehéz lesz.

A szappan meg úgy tűnik, hogy beválik, de úgyis hosszabb idő múlva derül ki, hogy milyen. Mondjuk az első szappanok már a pár nap alatti használattól is viszketést hoztak rám.
Ja, elromlott a kazánunk, meleg víz van, fűtés viszont nincs.

Vagy egy éve hallhattam az egyik tumblr-es oldalon ezt a zenét, és most ahogy láttam a tv-ben az ajánlóját, nem jutott eszembe, hogy mégis hol találkoztam vele. Mikor rákerestem, akkor láttam, hogy ez tényleg ennek a sorozatnak a zenéje.

Az autó meg lett javítva, azzal nincs gond. Ma itt voltak anyuék megint, megnéztünk három lakást, az egyiket én is tegnap. Abban lenne mit felújítani és még nincs is leszigetelve, a harmadik lakásnál még mérők sincsenek, a második viszont szigetelt, mérős, új ablakos, viszonylag új burkolatos, viszont volt két kisebb kutya ott, amik összerágták az ajtókat és hát az a kutyaszag.... A III. kerületben van, az egyik nagyobb út mellett, de nem az útra néz. Egyedül a hellyel van kis bajom, mert a belsejét meg lehet csinálni, új fűrészporos tapéta meg festés, meg az ajtók. Nagy eséllyel maradunk ennél.
Azzal a lemondott lakással kapcsolatban beszéltek anyuék a közvetítővel. Megértem őket, meg van a saját problémájuk, kitartást és a lehető legjobbakat kívánom nekik.

Albérlet még nincs, eddig kerestem, volt egy néhány, amit felhívtam, amelyik ingatlanközvetítős volt és regisztrálni kellett volna, hogy betekintést nyerjünk az adatbankjukba. Hát köszii. Egyet megnéztünk, az olyan jó belső udvaros épületben volt, nagyon tetszett, csak a szobában nem fértünk volna el. A másik szobában két lány lakott, mindkét szobához volt egy kis fürdőszoba, a miénk lett volna a zuhanyzós, együtt a wc-vel. Azt nem szeretem. Ráadásul a szobából nyílt.
Lehet, hogy Alya unokanővéréhez megyünk erre az egy-másfél hónapra, lehet, hogy nem, mert nincs elég hely, de két napon belül el kellene dönteni.

Amíg a közvetítőre vártunk, elmentünk a közeli piacra, és ahogy ott sétálgattunk, vettünk egy táskát. Komolyan, annak a táskának jobban örülök, mint a lakásnak, mert belefér a mappám és még a könyvem is. Már egy ideje táskát akarok venni. Ami eddig volt, azt a D koncert előtt vettem és eddig bírta. Vagyis már egy ideje kopott és ki is szakadt belőle egy kis darab. Ennek a másiknak erős szövet az anyaga és színes, és csak 1700 ft volt *.*

Meg vettem két új szappant is! Az egyik csoki-vaníliás, a másik holt-tengeri iszapos, kecsketejes, meg persze más összetevők is vannak benne. Majd rakok fel képet.

El is feledkeztem az üstökösről!! Panstarrs a neve és 7-8-tól lehet az országban látni, 9-11 között lesz a legfényesebb, de április közepéig lehet majd látni szabad szemmel. Ahogy megtaláltam újra a linket, szaladok kinézni az ablakon, látom, hogy teljesen befelhősödött az ég. Majd talán holnap.

Tegnap éjszaka elaludtam a tévé előtt, és mikor felébredtem, az egyik csatornán egy ismerős sorozattal találkoztam, gyerekkorom egyik jól ismer francia sorozatával, a Második csókkal. Virginie, Luc, Anthony és a többiek, alig hittem el, hajnali három körül :D Egymás után két rész, tömör gyönyör :D Akkor biztos oda voltam érte.

Lakás ügyben azóta történtek dolgok, megbeszéltek a szülők egy találkozót egy lakáshoz holnap délelőttre, de este visszahívtak minket, hogy lemondják, mert a tulajdonos fia beteg lett, kórházba került. Nem különös? Most már nagyon kíváncsi vagyok. Na meg persze fel tudnék rúgni valakit :D

Ó és azt el is felejtettem, hogy elromlott az autónk :D Még ha meg is tudják javítani holnapra.... Valami nincs rendben itt.

Na most lett elegem ebből az egészből. Felhívta apu az egyik tulajdonos nagymamáját, aki igazából lakik a lakásban és a meghirdetettnél 2 millió forinttal többet kér azzal ellentétben, ami meg volt hirdetve mind a két ingatlanos netes oldalon. Úgyhogy annak is lőttek szerintem. Csak tudnám, mire akarja költeni, mikor vén, mint az országút.

Szerintem holnap visszamegyek és nézünk albérletet. A hócipőm is tele van.

Úgy látszik, hogy tartogat még meglepetéseket az élet :D Előző bejegyzésem után egy nappal felhívott apu, hogy nem adják el a tulajdonosok a lakást. Mondom, mii? Nem merik eladni addig, amíg fél év nem telik le, mert a férjjel fél éves szerződést kötöttek kint Norvégiában (vagy hol), és ha a próbaidő alatt történik valami, nem tanulja meg a nyelvet jól vagy akármi közbe jön, akkor vissza kell jönnie a családnak Magyarországra. Nem várnánk-e augusztusig, kérdezik.

Úgyhogy nekiálltam újra lakásokat keresni. Mondtam magamban, köszi, de bmeg... Merthogy azt kértem az univerzumtól (na igen :D ), hogy legyen olyan jó, mint amit kértem, vagy annál még jobb, de nem gondoltam, hogy nem áll meg annál az egy lakásnál. Úgyhogy ezután már csak jobb lesz. Persze én egyet se találtam, ideges is lettem, láttam előre az új albérletbe költözést, de anyuék találtak egy párat azon a környéken. Különösen egy fogta meg a figyelmünket. Úgy volt, hogy szombaton feljönnek megnézni. Kiderült, hogy nem csak ingatlanközvetítőn keresztül árulják a házat, hanem más oldalon is. Felhívták hát apuék a tulajdonost is. Az ingatlanközvetítő meg azt mondta, hogy a tulajdonosok elutaztak hétvégére, így lőttek a szombatnak, maradt a kedd megnézni, mert anyuéknak hétfő nem jó. Aztán kiderült, hogy több tulajdonos van, azt hittük, hogy az ingatlanos hazudott nekünk és nem is utaztak le vidékre, de ma kiderült, hogy az egyik tényleg vidéken van. A lényeg, hogy szombaton hazajöttem, kedden megyünk vissza megnézni a lakást. Plusz pont, hogy ki tudnak belőle időben költözni. Csak tényleg legyen jó. Talán azért kellett másikat keresnünk, hogy ne kelljen még kétszer költözni.

Persze elvicceltük a dolgot a lányokkal, mondtuk is, hogy megyünk a híd alá, ők meg kitalálták, hogy öko-házba költözünk a Rózsa-dombra xD Földbe süllyesztett házunk lesz, és vaddisznót fogunk enni. Én meg mondtam, hogy lecsórunk egy napelemet valamelyik panelprogramos házról :B Ezután találták anyuék az új lakást.

Anyu azt mondja, hogy úgy látja, hogy én is megharagudtam a főbérlőnkre. De mondtam neki, hogy nem így van. Nem akarok rá haragudni. Legyen az az ő baja, hogy ilyen. Úgyis sejtettük talán, hogy ez lesz a vége. És úgyis mindenki a saját érdekét nézi. Nagyon szeretnék valakivel találkozni és megismerni, aki teljesen önérdektől mentes, teljesen önzetlen.

Szóval ez van. Legalább nem unatkozunk. És lesz mit mesélni egyszer. Kíváncsian várom, lesz-e folytatás. Még nem tudom elképzelni, milyen lesz a saját lakásunkban lenni. Eddig mindegyik albérlet csak átmeneti volt, mondtam is itthon, hogy még ennyi év után is inkább vagyok otthon itt, mint az albérletben. Mindenesetre kikötöm, hogy nem az én lakásom lesz. Teljes egészében a szülőké.

Azt hiszem, belevágok a 30 napos programba. Azt mondják, ennyi idő alatt tud az ember valaki szokást felvenni vagy elhagyni. Ezzel nem értek egyet teljesen. Viszont jól esik szinte minden este olvasni egy kicsit, még ha fél oldal is az, mert annyira álmos vagyok, hogy többre már nem futja.