A bűvös 26-ik

Nyáháj, holnap szülinap lesz :B Én csinálom a tortámat, méghozzá kettőt, egy málnás csokisat és egy mogyorós csokisat. Nagyon istenítette a blogoló ezt a két tortát, ahonnan a recepteket néztem, bízom benne, hogy tényleg jók is lesznek. Majd teszek fel képet. És külön kívánság, hogy annyi gyertya lesz rajta, az egyiken, ahány éves vagyok :D Éljen sokáig a szülinapos xD Kevesebb, mint egy óra és bummcsikaváóváóó xD
És úgy alakult, hogy holnap kapok egy laptopot *.* Az itthoni gépem elromlott, megjavíttatni vagy 30 ezerért lehetett volna, úgyhogy veszünk egy laptopot, az albérletes gép meg hazakerül. Azt mindenképpen hozzáteszem, hogy azt a régi gépet 2001 decemberében vették anyuék és még mindig jó, csak egy évben egyszer kell elvinni a szervizbe és mondhatjuk, hogy problémamentesen működik. De a laptop praktikusabb lesz, főleg, hogy megint költözésen jár az agyunk. De attól még félek, új gépet kell megszokni, aajh. De izgatott is vagyok. Úgy volt, hogy már ma meglesz, de későn hozták meg az üzletbe, és mikor arra jártunk, elmentünk, hogy na mizu? :B De akkor még dolgozott rajta a számítógépes emberke :'( Nem voltam csalódott, csak most vagyok egyre izgatottabb xD

Nem tudom, mi történt, azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen!
Reggel apu leesett egy teherautóról, mivel fát hoztak az udvarunkra. Legalább nem esett rá a fa, vagy nem esett túlságosan szerencsétlenül vagy nem tört el semmije, de így is a lábára esett és megrándult neki, alig bír járni. Mikor már bent volt, felszóltak nekem valamiért, én lementem hozzájuk. Utána kezdtem érezni, hogy furcsán érzem magam. Egyenesen a wc-re mentem rögtön, de jól is tettem, mert amilyen hányinger és szédülésroham rám jött... Nem bírtam nyitva tartani a szemem, homályosan láttam, alig tudtam kontrollálni a hányingerem, zihálva vettem a levegőt, a pániktól kivert a víz és úgy ültem ott a falnak támaszkodva, mint a filmekben a drogosok, mikor elvonási tüneteik vannak. A fejem csak úgy koppant a csempézett falnak, meg az ajtónak. Vagy tíz percig szenvedhettem ott, nem éreztem az időt. Néhányszor volt olyan érzésem, hogy az a hányinger nem csak inger marad, de én győztem ^^ Amikor kitámolyogtam onnan, fogtam egy lavórt a fürdőben, bevittem a szobámba, levágtam az ágy elé, én meg keresztbe feküdtem az ágyon és feltámasztottam a lábamat a falra. Egy idő múlva valamennyirejobban lettem, utána gondolkodtam, hogy nem emlékszem, mikor a lavórért mentem, csak arra, hogy egy pillanatra belenézek a tükörbe és szörnyen sápadtan nézek vissza magamra sötét karikákkal a szemem alatt.