Nos :D Ahelyett, hogy tanulnék, leültem, hogy behozzam a
lemaradásomat a blogban. Amióta nem írtam, rengeteg minden történt. Először is,
voltunk a koncerten. Ezt kell először megemlíteni, mert ez a legfontosabb :D
Már több, mint négy hete. Pontosan 33 napja.
Elhatároztuk, hogy bort fogunk nekik vinni ajándékként.
Addig nem hagytam békén a csoportnak, míg azt a bort nem választottuk, amit még
tavaly ittam a nagybátyám családi banzáján először. Díjnyertes fehér borról van
szó, a Tokaji kereskedőház arany és ezüstérmes boráról. A 2006-os, amit először
ittam, aranyérmet, a 2009-es, amilyet mi is vittünk, ezüstérmet nyert egy
nemzetközi versenyen, és még más versenyeken is. Más bort is megkóstoltunk, de
elvittem Alyának a megmaradt bort, megkóstolta és végül a többiek is
rábólintottak. Azóta vettünk egyet mi is, még Uzu is magának :D Majd a
következő street teames találkozónkon is azt kéne inni :D Alya megszerkesztette
a logós matricát a borra, Uzuval kinyomtatták és ott a helyszínen vágtuk ki és ragasztottuk
rá az üvegre. Ebből is fogjuk tudni, hogy legközelebb, ha bárkinek is italt
veszünk, még itthon rá fogjuk ragasztani, mert kissé csálé lett némelyik
matrica ^^;
Azon a héten még szaladgáltam ruháért, cipőért, mindenért,
ami még hiányzott, mint a mérgezett egér. A ruha anyagát is nagyon nehezen
találtuk meg, nagyon sok méteráru boltban megfordultam, de sehol nem volt
olyan, mint amilyet én elképzeltem. Igaz, hogy a végső anyag sem olyan volt, de
hasonlított a második elképzelésemhez :D Amit persze tudtam, hogy nem olyan
lesz, de jó. Most már tudjuk, hova kell menni, ha anyagot keresünk. Ahol
megvettük, a Keleti mellett van, csak a villamosra kell felszállni és ott tesz
le. Cipőt is alig találtam, de végül nem messze egy bevásárló utca féleségben
vettem, felsőt pedig a Corvinban ^^
Tartottunk attól, hogy nagyon rossz idő lesz, már hetekkel
azelőtt nézték a lányok az előrejelzés és nem voltak fényesek a kilátások.
Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a vékonyabb télikabátomat viszem magammal és
nem bántam meg.
A vonatjegyekért ketten mentünk el Alyával. Szerencsénk
volt, mert tudtunk még fortuna jegyeket szerezni, ami azt jelenti, hogy a
vonatjegy és a helyfoglalás is benne van, és úgy összesen 7670 Ft volt fejenként a
retúr, de ezt nem lehet visszavonni, véglegesen le kell foglalni egy adott
napra. Hát azzal nem volt probléma :D Az ügyintéző nő meglepődött, hogy öt
jegyet akarunk venni és mondta, hogy nem biztos, hogy lesz, de végül
szerencsénk volt, ráadásul egymás melletti helyekre szóltak. Amúgy 7375 Ft-ba
került volna, és erre került volna még a helyfoglalás oda és vissza összesen 1800 Ft, így 9175 Ft, vagy lehetett
volna turistajegyet venni 9440 Ft-ért (Alya most kedvesen kisegít az összegekben
és időpontokban, mert az ilyenekre már nem emlékszem ^^), amivel a bécsi közlekedési
eszközöket is lehetett volna használni, de megnéztük a térképet és úgy
döntöttek végül, hogy elég közel van a Westbahnhof a Repluggedhoz, ahol a
koncert volt tartva. Uzu, Reila és Fru jött velünk, Reila előző este ott aludt
nálunk. Este még Alyával a ruhájukat varrták, én meg, mivel Alya megcsinálta az
én ruhámat, szegény kiszenvedte otthon, sokat bajlódott vele, még éjszaka is
azt csinálta, szóval én meg nekiálltam a zászlót festeni, amit Reila elkezdett.
A Huang di-s sárkányt festette fel rá, a tetejére a street team nevét, két
oldalra pedig a tagok nevét körvonalazta rá, nekem csak ki kellett tölteni, de
nagyon hosszadalmas volt. Nagyon sokáig fent voltunk még, alig aludtunk pár
órát és már kelhettünk is fel. A zászlót nem is tudtuk befejezni, de Reila
elhozta az akrilfestéket, hogy majd ott kifestjük. Szerencse, hogy gyorsan
száradt ^^ Teljesen készek voltunk már a fáradtságtól, annyit röhögtünk, hogy
belefájdult az arcom xD
Aztán reggel kora hajnali kelés, gyors pakolás, a vonat
6.05-kor indult. Kicsit későn indultunk el, negyed és fél 6 között valamikor,
de időben ott voltunk. Vettünk péksütit, hogy ne kelljen ott enni venni (azt
itt meg kell említenem, hogy azzal a három péksütivel úgy elvoltam a két nap
alatt, hogy még haza is vittem, mert estére sikerült egyet megenni, meg másnap
reggel egyet, mikor már a vasútállomáson voltunk. Az izgalomtól képtelen voltam
nagyobb mennyiséget enni, szóval csak szépen lassan eszegettem. Pedig három
almát is bedobtam még otthon, de azok is épen kerültek vissza :D ) Találkoztunk
a lányokkal a Keletiben, felszálltunk a vonatra és vártuk, hogy elinduljon. Az
a vonat nagyon jó volt! Railjettel mentünk, alig volt hangja és száguldott,
mint a szél. Visszafelé jövet néztem, hogy 140 km/h-s sebességnél is simán
haladt, hangja is alig volt. Egyetlen negatívumot találtunk, a légkondit o.o
Egész úton, oda és vissza is be volt kapcsolva, a végén már mindent visszavettünk magunkra.
Attól féltem, hogy nem fogunk tudni elaludni, de annyira
fáradtak voltunk, hogy mindenki kidőlt :D Érkezés előtt nem sokkal ébredtünk
fel. 9 után pár perccel érkeztünk meg, egyenesen a mosdóba mentünk, hogy
átöltözzünk. Persze mindenhol tisztaság, emeletes vonat.... nem úgy, mint Magyarországon. Átöltözni először Uzu és Fru ment be, ők hamar is végeztek, mikor mi
bementünk, több, mint egy órán át voltunk bent, aki utánunk jött be, csodálkozott, megnéztek minket, még a takarító néni is, aki
megdicsérte Reila ruháját :D Ahogy mindhárman felöltöztünk, Alya
bement Reilának segíteni, aztán kint folytattuk a tükör előtt, sokáig tartott a fűzős
dolgokat befűzni. Uzuék meg kint vártak addig, egy idő után már hívni kezdtek
minket telefonon, hogy mi tart ilyen sokáig, tán lehúztuk magunkat a wc-n :B
Utána elindultunk… volna, de nem tudtuk, melyik irányba
induljunk. Ott totyogtunk sokáig egy helyben, megkérdeztünk néhány ember, általában Frura hárítva, mivel ő úgy is
angol szakos, aztán végül megtaláltuk a helyes irányt. Ahhoz képest, hogy a
térképen nem tűnt nagy távolságnak, magassarkúban megterhelő volt. A többiek
fényképezgettek közben, lassan haladtunk.
Amikor megérkeztünk, olyan fél 12 után, teljes volt a sokk.
A Replugged egy kis utcában volt, semmi kert, semmi nagyobb hely lepakolni (ami
nagyon jó lett volna), hanem az utcáról nyílt és igazából egy kis beülős hely
volt, a pincében a koncerthelyiséggel (amit akkor még nem tudtunk). Két csoport
volt előttünk, korán érkeztünk. Uzu hozott egy plédet, azt leterítettük a fal mellé
a járdára, lepakoltunk és kezdtünk készülni, a matricát vágtuk, sminkeltek a
többiek, mert otthon nem volt rá idő. Az osztrák st vezető nemsokára
megérkezett és kérdezte, hogy akarjuk-e megcsinálni a polaroid képet, amit majd
az emlékkönyv féleségbe beleragasztanak, úgyhogy nekiálltak gyorsan sminkelni
:D Előttünk érkezett két magyar lány, velük beszélgettünk, aztán kezdtek
szállingózni az emberek, de lassan.
Kezdett hideg is lenni, ezért beengedtek minket a belső
helyiségbe, ahol lepakoltunk az asztalokhoz. Nekikezdtünk a zászlóhoz,
szerencsére elég volt a festék is. Érkeztek az emberek, főleg külföldiek,
románok, csehek és persze a magyarok, akik végül a közönség nagy részét
kitették. Találgattuk, hogy a D ott van-e már és hogy biztos majd a villamossal
jönnek, amelyik a Replugged előtt elhaladt xD Mekkora lett volna már xD
Aztán egyre többen lettünk és nemsokára a D is megjelent O.O
Teljes sokk volt, ideges voltam, nem tudtam, hova álljak, hova nézzek, mit
kezdjek magammal. Alya a sarokba akart bújni, istenem, ez kész xD Na de
visszatérve rájuk… már a kisbuszból integettek :3 Hallottam a háttérből, hogy
az ott Hiroki, stb stb :D Aztán kiszálltak és rajtunk keresztül mentek le az
öltözőbe O.O Alyával pont tegnap is beszéltük, hogy nem látta Asagit, csak a
többieket. Asagiból én csak a táskáját láttam, a párducmintásat ^^, rángattam
Alya kezét, hogy látod a táskáját, nézd már!! Nagyon nagy hatást gyakorolt rám
xD (a sokk, hogy nem lehet igaz xD ) Én is csak néztem rájuk, de nem láttam őket, mert másra nem emlékszem, csak hogy
Hide-zou nagyon furcsa fejet vágott, meg talán annyira, hogy Ruiza mosolygott
(?). Alya viszont látta, hogy Hiroki még vissza is fordult és integetett
nekünk, Ruiza meg ránk mosolygott. Az emberek amúgy sorfalat álltak az asztalok
mellett, mi az asztalok között álltunk elég látható helyen ^^; Ahogy lementek,
megfordultam. Azt hittem, hogy nem fogom tudni visszatartani, ami kitörni
készült belőlem, a mellkasom nagyon erősen szorított, csak egy kicsin múlott az
egész. Ha akkor nem fogom vissza magam, nem tudom, mi lett volna.
Közben szétnéztünk a környéken, meg kellett keresnünk a
nyilvános wc-t, mert ott nem lehetett bemenni. Ezt is csak később tudtuk meg,
hogy azért nem, mert a mosdóba az öltözőn keresztül vezetett volna az út. A
másik irányból meg azért nem lehetett, mert ott meg a gitárok, egyéb dolgok
voltak lepakolva. Szóval elmentünk sétálni, kiszellőztetni a fejünket és mire
értünk vissza??? Hát mire? Hogy Asagi az utca végében fényképezkedik O.O Nagy
lazán kiment az épületből a többiek mellett és fényképezték… Az emberek meg
megint sorfalként álltak a Replugged előtt, mikor feléjük közeledtünk, nem
tudtuk, mi történik, amiért úgy odagyűltek a járdára xD Sokan elkezdtek menni
utána, én is mentem volna, hogy lássam, de visszaléptem. Ne kukkoljuk már, mint
a fangörlök ^^ Egyszer csak Nia jön vissza sírva, hogy utána szaladt és odaadta
neki az ajándékát, Asagi pedig megölelte. Örültem neki, mert jó volt látni,
hogy mennyire örült, de az irigység dolgozott bennem. Reila is szótlan volt
utána, Alyának is feltűnt.
Az emberek szállingóztak és a hangsúly ezen van, hogy csak
szállingóztak. Ettől tartottam, hogy kevesen leszünk, de tenni ellene nem sokat
tehettünk. Nem tudtuk azt sem, mikor adjuk oda nekik a bort. Az még ráadásként
idegelt, hogy személyesen akartuk (akarták a többiek ^^) odaadni nekik. A
kérdés, hogy mit mondjak, hogyan mondjam, egyáltalán mondjak-e valamit, ott
zsongott a fejemben, a gyomromban meg a görcs növekedett. A várakozás teljesen
kifárasztott. Az ég is beborult, jobban fújt a szél. Még koncert előtt el
akartunk menni a mosdóba, szóval Reila, Uzu és mi elindultunk, még jó, hogy
hoztak esernyőt, mert cseperegni kezdett az eső. Amikor odaértünk, már dörgött
is, sietni kellett. Amikor bementem, dörgött egy óriásit, erre Alya felkiált,
hogy majdnem belecsapott a villám. És tényleg, mert Uzu is látta, hogy ott
cikkázott el mellette. A wc amúgy egy fémdoboz volt, nem csoda, hogy
odavonzotta a villámot. Elhűlve visszamentünk, mindenki beszorult, alig volt
levegő, rettentően fullasztó meleg volt bent. folyt köv~ 