Beteg vagyok attól, hogy szégyellnem kellene azt, amit szeretek. Ne kelljen elnézést kérnem azért, hogy nem ragadok le ebben a zenei posványban, ami itt van, csak hogy az emberek ne nézzenek szánakozva és értetlenül rám. Ne kelljen elnézést kérnem (más emberekkel együtt), hogy merek nyitni a világ felé, nem úgy, ahogy azt az átlagember teszi. Ja, igen. Hát tényleg, én is átlagember vagyok. És mindenki más is, akinek a zenéjét hallgatom. Ők abban élnek, amit szeretnek, mert zenélhetnek és ők a zenéért élnek. Tisztában vagyok, hogy más előadó is, csak ők másféleképpen, ahogy én látom. Persze most általánosítok, de nem érdekel, mert mindenki ezt teszi. Legalább ebben ne lógjak már ki.
Ne értékeljék őket alul azért, mert nem úgy néznek ki, mint az itt megszokott "sztárok". A "celebek". Már attól a hideg ráz, ha ezekkel a kifejezésekkel dobálóznak. Itt más az átlagos és ott is más az átlagos. Fogadjátok végre el! (ha valaki ismer engem egy kicsit is, tudja, miről van szó)
Talán az emberek nem gondolnak bele, hogy a megjelenésükkel is megpróbálják kifejezni önmagukat, felnyitni az emberek szemét vagy elvinni egy olyan világba, ahol jól érzik magukat. Lehet valaki úgy is értékes ember, hogy nem olvad bele a tömegbe. Ezt már annyiszor elmondtuk, hogy lassan tényleg belefáradunk... ne tegyenek megjegyzéseket, ha egyszer nem ismerik, nem hallgatják őket, mert azzal engem is minősítenek. Köszönöm szépen! Nem hallgatok szar zenét! Persze mindenkinek más az.
Tudom, hogy vannak ebben az országban is nagyszerű előadók és zenészek, de mivel mindenhonnan az a fajta popzene folyik, amitől agyzsibbadást kapok és ami közül sokat nem is lehet zenének nevezni, nincs is kedvem hallgatni mást (a mulatósról már nem is beszélve).
Olyan együttesek zenéjét hallgatom, akik semmivel sem kevesebbek a jó európai vagy amerikai bandáknál. Mert megírják a szöveget, nagyszerű zenét írnak hozzá, szívüket, lelküket beleteszik, nem úgy, mint azok, akik azt mondják: írjatok nekem egy jó kis számot, majd eléneklem (ahogy tudom, több vagy kevesebb sikerrel). Vagy feldolgozzák ki tudja, hanyadjára azt, amit évekkel, akár évtizedekkel korábban már sikerre vittek.
Ne becsméreljék őket, csak azért, mert nem hallgatják őket. Én is mondhatnám, hogy szerintem egy nagy rakás szar, amit más szeret. Csak így általánosságban beszélek, hogy ne említsek egy két, magát önkényesen "művésznek" nevezett előadót.
Emberileg meg ne is beszéljünk néhányukról.
Miért szükséges az, hogy ha nem értjük, amit látunk, akkor feltétlenül kell valami sértőt mondanunk. Ha nekem valami nem tetszik, akkor megmondom egyszerűen, hogy nem tetszik, nem fűzök hozzá semmi sértőt, általában (talán ki kéne próbálnom). De ha ez visszafele nem így megy, akkor a szemem rángatózni kezd és kinyílik a bicska a zsebemben, olyankor legszívesebben asztalt borítanék.
Ez az én világom (amit néhány emberrel szerencsére meg tudok osztani és ez remélem, így is marad), ezt a stílust szeretem, kérem, legyenek tekintettel rá.
Néha olyan jó lenne mesélni valaki olyannak is, akinek teljesen ismeretlen dolgot tudnék mutatni és tiszta szívből érdeklődik, mert szeretné megismerni azt, amit szeretek. Folytathatnám tovább is, de úgy érzem, a többit felesleges is leírnom.
Elnézést a vulgarizmusért és köszönöm szépen annak, aki végigolvasta! m(_ _)m
